Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kaiser Anna: A közjó előmozdításának néhány példája

A közjó előmozdításának néhány példája KAISER ANNA A mérnök harmadszor is azt üzeni vissza, hogy beteg, ágyban fekszik. Pedig a híd lánckamráit kellene megszabadítani a víztől, hog)- elhelyezhessék a robbantószereket. Csakhogy, aki kinyitotta a zsilipeket és elárasztotta vízzel a lánckamrákat, az éppen a mérnök úr volt. (Ceruzajegyzetek 1949. május 20. Ottlik Géza: Próza. Bp. 1980. 97. o.) Clark mérnök úr megidézése azokhoz a példákhoz, amelyekről itt szólni szeretnék, túlzásnak tűnhetne, ha a gondoskodás tárgyait kellene összevetni: a Lánchidat holmi kataszteri szelvényekkel, vagy átrepedt falpillérekkel. Csakhogy, a gondoskodásnak nem a tárgyáról, inkább a módjáról lesz itt szó, amelyhez a tárgy szinte tetszőleges. Ahogy az élet adja. Vannak történelmi pillanatok, amelyekben szükség lehet a józan és célirányos cselekvésre. És vannak közönséges hétköznapok, amelyekben szintén szükség lehet a józan és célirányos cselekvésre. Többnyire egyszerű dolgokra, melyek mögött azonban olyan ember áll, aki képes felismerni a tennivalót, meg tudja találni a módját, és nem rest fáradni érte. Olyan közhasznú cselekedetekről szeretnék itt szót ejteni, amelyek az utókor érdeklődésére nem nagyon számíthatnak, jelet a szükséges dolog megtörténtével, úgyszólván személytelenül hagynak a világon. Mégis, örül az ember, amikor itt-ott ráakad a közjó szolgálatának különböző példáira, a közszolgálat működésére. Ha felismerheti minek következtében, kinek a gondoskodásából történtek meg hasznos dolgok. Néhány olyan történetet szeretnék itt elmesélni, melyekben mérnöki szakértelem és közhaszonra törekvő gondolkodás állt a magyar műemlékvédelem csendes szolgálatában. Zsigmondy Gusztáv kir. főmérnök nevével a budavári főegyház építési bizottsága és a Műemlékek Országos Bizottsága üléseinek jegyzőkönyveiben találkoztam, néhány rajzával a műemléki hivatal tervtárában és az aquincumi múzeumnál. Römer is említi különböző írásaiban. Zsigmondyt magát azonban alighanem jobban érdekelték a tennivalók, mint amit róluk írni lehet. Mindössze két közelménye jelent meg az Archaeologiai Értesítőben 1887-ben, semmi több. így aztán nem is őrizte meg nevét a szakma emlékezete, bár halálakor, 1895-ben a Mérnökegylet Heti Értesítője meleg szavakkal búcsúzik tőle, mint az egyesületnek is buzgó tagjától. E kevés adat mögött is az érdemi munkára alkalmas és közhasznú szolgálatra kész, sokoldalú mérnökember alakja rajzolódott ki, így örömömre szolgált, ami-