Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Parádi Nándor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye múzeumának 1941. évi építési terve

rítésfal, és az épület keresztmetszete a romkerthez felvezető lépcsővel látható. Az épület a terület E-i részére, az itt haladó É-D-i irányú út mellett, a homlokzati kerítésével, az úttal párhuzamosan helyezkedik el, az út és a kerítés között 6 m széles autóparkolóval. Az épület mögött, a helyreállítandó klisszai romterület felé 32x30 m szabad terület marad a múzeumépület bővítésére. E terület K-i szélén támfal és a pergola a padokkal hangulatos átmenetet nyújt a helyreállított, és parkosított klisszai romokhoz, ahová a támfalhoz, egymással szemben épített két lépcsőn lehet felmenni. A múzeumépület és a kerítés falait hézagolt terméskőfallal tervezték. Az úttal párhuzamos kerítésfalon középen: az épület előtti kertbe, és két sarkán: a kertet kétoldalt határolc) csúcsíves záródású árkádos folyosóra, kovácsolt rácsos vaskapun át lehet bejutni. Az árkádos folyosókat köti össze a hosszúkás téglalap alaprajzú múzeumépület, hosszéi oldalainak közepén egymással szemben kovácsoltvas rácsos bejárattal, illetve kijárattal a romterület felé. Az épület egyik végében a restauráló műhely, másikban az iroda kapott helyet. A középen szabadon maradó tágas térség a kiállítási terem. Az épület két végén a hátsó udvar felé egy-egy szárny múlik. Az irodához szolgálati lakás, a műhelyhez pedig egy további, bővíthető nagyobb méretű terem csatlakozik. Az iroda és a szolgálati lakás közé a tervező széles, mindkét falánál karfával (fogódzóval) ellátott padláslépcsőt tervezett, a padlásteret múzeumi raktárként hasznosítva. Az épület jelentős anyag- és költségkíméléssel, alápincézés nélkül készült volna. Amint korábban már említettük, a tervrajzon, a múzeumépület mögött (az épület és a középkori kastély romterülete között) a múzeum bővítésére nagyobb terület szabadon maradt. Itt a két rövid oldalszárny továbbépítésére maradt lehetőség, de a három oldalon zárt beépítést is el lehetett képzelni. Az építési tervnél az alacsony építési költséget, a háborús évek anyagbeszerzési nehézségeit is figyelembe vette a tervező: lehetőleg kevés, beszerezhető anyagokkal tervezték megépítését. Az ismertetett tervrajzról és építési műleírásból is kitűnt, hogy nemcsak a múzeumépület tervét tartalmazza, hanem környékének rendezését is. Ennek egyik fontos része volt az épület mögötti területen elhelyezkedő klisszai középkori kastély feltárt romterülete. A romokkal a dokumentáció részleteiben nem foglalkozik. A tervrajzon a múzeum felől a romterületre való átjárás megoldása látható, a leírás pedig csak az épületmaradványok konzerválását, helyreállítását említi. E rövid utalásból annyi kiderül, hogy nemcsak építési, hanem környezetrendezési, műemlék konzerválási tervről is szó volt. A tervezőre ez esetben nemcsak építési, hanem műemlékvédelmi feladat is hárult. A tervező pedig - mint korábban már említettük és ahogyan a tervrajz és az építési műleírás, valamint a keltezés is tanúsítja - az akkor még nem műemléki építész, if), dr. Gerő László volt. A több, mint fél évszázaddal ezelőtt készült tervrajzon a múzeumépület összhangban van a középkori romokkal, a nézőben harmonikus épületegyüttes benyomását kelti. A nyers kőfalakkal határolt zárt udvar a csúicsíves nyílásokkal, középkori kolostorudvar hangulatát ébreszti. Ugyanakkor modern, előrelátó tervezésnek tekinthető: ésszerű beosztása gondolt a bővítés lehetőségére, úgy, hogy az épület stílusa, megjelenése ne szenvedjen kárt. Nagyon jó, szinte jövőbe látó ötlet volt az autóparkoló kialakítása akkor, amikor még kevés autó futott a hazai utakon. A bemutatott tervrajz példa arra, hogy korlátozott anyagi lehetőségek mellett is igényes, színvonalas tervet lehetett készíteni. A következőben tekintsük át, hogyan alakult a múzeumépítés ügye. 1942 februáijában dr. Endre László Pest vármegye alispánja Zichy István fő-