Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Leonardo Villena: A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban

7. kép A 15. század közepén épült Penat'iel vára néhány olyan - az arabok de elsősorban spanyol alapításéi lovagrendek által épített - objektum is fennmaradt, amelyeket méltán sorolhatunk a vidék legjellemzőbb várai közé. Annak ellenére, hogy igen sok helységnév tartalmazza a „tőrre" (torony) szót, nagyon kevés torony maradt fenn napjainkig, így hát számuk nem növeli jelentősebben a vársűrűséget. (6., 7. kép) Városfalak Jóval a várak megjelenése előtt, már az ókorban léteztek az akkori városias településeket védelmező falak, amelyek már abban az időben is ugyanolyan erődítmény-elemeket használtak, mint a későbbi várak. Ibériában - illetve Hispánia tartományban amely Itália után a legromanizáltabb - korán megjelenik a klasszikus, hálórendszerű város; ez a középkor folyamán egész Európában és Ibéria egy részén is elterjed. Ezért ezt tekintik a nyugati város típusának. Geometrikusán tervezik, kívülről befelé haladva, először a közösségi, s csak azután a magánélet részleteivel törődve. Miután kitűzték az új város középpontját, egy ekével kijelölik a falak négyszögét, kihagyva a majdani kapuk helyét. Kijelölik a derékszögű utcák (cardo és decumanus) rendszerét, amelynek főtengelyei a központban metszik egymást. Itt helyezkedik el a Fórum. Idővel ez lesz a főtér, a város életének középpontja, ahol a piacokat tartják és ahol a kívülről jéntek találkoznak a helybéliekkel. Az így kijelölt tömbökben felhtizzák az épületeket, nagy gondot fordítva a homlokzatokra, még annak a kockázatnak az árán is, hogy közben esetleg elfogy a pénz és az épület belseje szegényes marad. A falak egyenesek és vaskosak, nagy hengeres tornyokkal. A bejárat törésmentes és egy vagy két torony védi. Vár általában nincsen. (8., 9. kép) Karthago lerombolása után Rómának Ibériában két évszázadra volt szüksége, hogy megszilárdítsa uralmát az egész félsziget felett. Az „ex novo", vagy régebbi települések helyén épült városokon kívül (Tarraco, Caesar Augusta, Valentia, Emerita Augusta Italia, stb.) megőrződik és továbbépül néhány, már akkor is jelentős város, mint például a pun Gades, amely akkoriban talán az egyik legnépe-