Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Leonardo Villena: A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban

sebb az egész birodalomban, és Sevilla, amelynek lakosai nem létszámukban, hanem kizárólagosságukban jeletősek (Trajanus császár, a filozófus Seneca, Osio püspök, a Nicea-i „credo" szerkesztője, a természetbúvár Pomponio Mela stb.). Másutt - például Emporiae, Barcino, Carthago Nova, vagy Cordoba esetében megkímélik a korábbi települést és mellé építik az újat. A „pax romána" hosszú időn keresztül szükségtelenné teszi az erődítményeket, de a 3. század második felében a germán támadások kikényszerítik a városfalak helyreállítását, vagy éijak építését. Egyes esetekben, az időközben lecsökkent lakosság miatt csökkentik a bekerítendő terület nagyságát. A germán támadások később érik el Ibériát, mint Európa többi részét. Mivel nem szervezett, ostromgépekkel felszerelt hadseregről volt szó, a város védelmére a magas és erős falak önmagukban is elegendőnek bizonyultak. Messzehordó fegyver hiányában ekkor még nagyméretű ablakokat hagynak a tornyok felső emeletén és magukat a tornyokat egymástól csupán mintegy 15 méterre helyezik el. (10. kép) Azt mondják, Európa akkor született, amikor a germán törzsek kiprovokálták a birodalom összeomlását. Ez Ibériára is igaz, mert a vizigéitok azok, akik létrehozták az első, egész Ibériára kiterjedő egységes királyságot, amelynek fővárosa Toledo. Tovább használják a római erődítményeket, amelyek gyakorlatilag érintetlenek maradtak. Ugyanakkor nem csak átvették, hanem tovább is fejlesztették az általuk ismert bizánci hadművészet számos elemét A görög-római civilizációval egyidőben — a föníciaiak, majd később a vizigéitok közvetítésével - a keleti hatások is érték Ibériát. Mellesleg Bizánc majd egy évszázadon keresztül jelen volt Spanyolország déli részén. A 8. század elején az iszlám seregek - a vizigót királyság egyik trónkövetelőjének támogatása ürügyén könnyűszerrel elfoglaták szinte az egész félszigetet (Katalónia a Poitirs-nél győztes frankok ellenőrzése alatt marad). A meghódított terület nagy részén hat, sőt Granadában nyolc évszázadon keresztül tartó jelenlétük keleti hatása igen erős, különösen amikor az Omeyada család egyetlen tédélője megalapítja Córdobában a nyugati kalifátust, amely arab és zsidó értelmiségiek jelentős csoportjait vonzza magához. Córdoba ezáltal a tudományok és művészetek fáklyája lesz, amely bevilágítja Európa többi részét és Észak-Afrikát is. Az iszlám hódítók között az arabok mellett jemeniek, szírek és más muzulmán