Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Leonardo Villena: A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban

A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban LEONARDO VILLEN A (MADRID) Spanyolország nemcsak a várak országa, hanem a várakéhoz hasonló védelmi elemekkel ellátott városfalaké is. A vár a védelmi elemek koncentrációja, amelyek általában kulcsfontosságúak a király vagy a földesúr oltalmazása és tekintélye szempontjából. Ezt felfegyverzett emberek helyőrsége biztosítja; az ő támaszpontjuk és menedékük a vár. A vár minden egyes részének (egymással szemben is) védettnek kell lennie, és ez különösen érvényes az öregtoronyra, ahonnan az egész vár ellenőrzés alatt tarthaté). A városfalak célja ezzel szemben az, hogy a városlakókat, házaikat, üzleteiket és egyéb javaikat megvédelmezze a külső ellenségtől. A szabad városokban a falak és a tornyok befelé nyitottak, hogy azokat ne lehessen a városlakók ellen felhasználni. Az erődítmények - legyenek azok várak (erődített udvarházak) vagy városfalak - másik szerepe az, hogy látványuk is hatásos legyen és az ellenséget visszarettentse az ostromtól; de ha az ostrom ennek ellenére bekövetkeznék, ezen erődítmények teszik lehetővé, hogy a védők kis csoportja sikeresen szállhasson szembe a számbeli fölényben lévő támad é>kkal. A várak és a városfalak bizonyos formában összekapcsolódnak a kultúrával és a civilizációval. Tény, hogy a latinban a kultúra szó a „kultiválás"-ból (termesztés, te1. kép Bános de la Encina (Kalifátus, épült a 9. században)