Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Gerő László 85 éves / Glückwunsch zum 85. Geburtstag. Horler Miklós köszöntője

építészeti, szerkezeti és funkcionális megismeréséhez vajmi kevés segítséget nyújtanak. O rendkívül logikus és új megközelítéssel a támadó és védő eszközök történeti fejlődését választotta a rendszerezés és megismerés vezérfonalául, ami úgyszólván forradalmasította a vártörténeti kutatások módszereit. Első átfogó munkáját 1955-ben publikálta „Magyarországi várépítészet" címen, amelyben az általa felállított rendszerben dolgozta fel a magyar várak fejlődéstörténetét. Az ezután mind több várunkban meginduló feltárások részben alátámasztották, részben továbbfejlesztették koncepcióját, s az 1968-ban megjelent „Magyar várak" már ezek eredményeinek felhasználásával mutatja be a mai Magyarország várait. Végül 1975-ben megjelent harmadik vár-könyve: a „Várépítészetünk", már megszólaltatja a várakat kutató régészeket is, és két évtized feltáró és helyreállító munkáinak tükrében rengeteg új ismerettel gazdagítja várainkról alkotott korábbi képünket. Az 1955-ben megjelent első könyve óta eltelt húsz év a magyar várak régészeti feltárásának és restaurálásának fénykora volt, amit kétségkívül az O munkássága indított el és inspirált, és amely méltán keltette fel a nemzetközi szakterület figyelmét és elismerését. Ez az elismerés szépen fejeződik ki Piero Gazzolának, az ICOMOS és az Internationales Burgen Institut Tudományos Tanácsa akkori elnökének a „Várépítészetünk"-höz írt előszavában, valamint Gerő Lászlónak 1972-ben az IBI Tudományos Tanácsa alelnökévé való megválasztásában és 1975-ben a Testület Emlékérmével való kitüntetésében. Gerő László több évtizedes munkássága a várépítészet kutatása terén nem csak személyes érdemeket és elismeréseket szerzett, hanem iskolát teremtett, és a fiatal generáció által létrehozott Castrum Bene Egyesület, mely ezévben immár negyedik konferenciáját tartja, Magyarországot - az O nyomdokain továbbhaladva a közép-európai várkutatás elismert nemzetközi központjává tette. Tudományos munkásságának másik fontos területe - mint azt már említettem - a történelmi városok védelmének, újjáélesztésének és helyreállításának építészeti és városrendezési kérdéseire terjed ki. Az indítékot itt is a budai Várnegyed, és annak 1949-ben általa készített rendezési terve adta, de bizonyára hatással voltak rá a harmincas évek Rómájának nagyszabású városrendezési munkái is, amelyek elveit és módszereit személyesen volt alkalma megismerni. A második világháború által a történelmi városokban okozott hatalmas pusztítások Európa-szerte nagy lendületet adtak a múltból fennmaradt városrészek kutatására, átértékelésére, urbanisztikai elemzésére és újjáélesztésére irányuló munkáknak. A háború után romokban álló Budapest természetesen irányította az O érdeklődését is ezekre a kérdésekre, és első reflexióit már korán közreadta „Újjáépítés és esztétika" címen a „Budapest"-ben, valamint ,A pesti városmag helyreállítása és a műemlékvédelem" című tanulmányában az „Építés- Építészet'-ben. Amikor a budai Várnegyed rendezési tervéhez hozzákezdett, első dolga volt áttekinteni a műemlékvédelem alakulását és az elvek módosulását az 1945 utáni Európában és ennek hatásait Magyarországra. Ennek eredményeit már 1951-ben közreadta a budai Vár helyreállításáról írott első könyvében, amely egyben felvázolta magának a budai Várnegyed újjáépítésének első eredményeit és követendő irányelveit. Ezt a könyvet aztán publikációk sora követte a további évtizedekben, amelyekről teljes képet csak a bibliográfia adhat. Ezek egy része egyes városok monografikus tanulmányozására irányult, mint Eger és Pápa, míg a többiek elvi és módszertani kérdéseket tárgyaltak a különböző szakfolyóiratokban, rendszeresen visszatérőn pedig a saját maga szerkesztette „Műemlékvédelem" hasábjain. Ezeken kivid még két önálló könyvet is írt a témáról 1971-ben és 1978-ban, „Történelmi városrészek", illetve „Történeti városmagok" címen.