Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Gerő László 85 éves / Glückwunsch zum 85. Geburtstag. Horler Miklós köszöntője
A történelmi városközpontok értékfeltáró vizsgálatai nyomán fedezi fel Gerő László a 19. század utolsó évtizedeinek építészetét, amely a gazdasági fellendülés nyomán valamennyi magyar város fejlődésére döntő hatással volt, és amelynek fennmaradt együttesei századunkra meghatározták azok arculatát. Már 1952-ben közreadta a Művészettörténeti Értesítő-ben „Az építészet koraeklektikus stílusa" című tanulmányát, amelyben - harminc évvel Fülep Lajosnak, a Magyar Művészet-ben megírt lesújtó ítélete után - védelmébe vette az Ybl által képviselt neoreneszánsz építészet országszerte elterjedt alkotásait, mint amelyek még harmonikusan tudtak illeszkedni a 18-19. században kialakult magyar városképekhez. Ez az értékelés úttörőnek számított a háború utáni években, amikor a századforduló építészetének általános megítélése messze volt még a napjainkra kialakult felfogástól. E tárgyban megjelent írásai kétségtelenül hozzájárultak az e korszakkal kapcsolatos szemlélet fejlődéséhez. Építészeti, szakirodalmi munkásságát és hivatalos szolgálatát mindig elválaszthatatlannak tartotta a tanítástól és az ismeretterjesztéstől. Már 1948-ban egyetemi magántanárrá történt habilitációja óta előadója volt az Építészmérnöki Karon a „Műemlékvédelem" című fakultatív tantárgynak, amely egyre több hallgatót vonzott és tett a műemlékvédelem ügyének elkötelezett hívévé, vagy éppen aktív művelőjévé. 1968-tól címzetes egyetemi tanárként, a 70-es évektől kezdve a Műemlékvédelmi Szakmérnöki tagozat keretében megindult szervezett képzésben folytatta pedagógiai munkáját a Műegyetemen, építész-generációknak adva át tudását és tapasztalatait, lelkesítve őket az ügy és a hivatás szolgálatára. Hazai tanári működése mellett számos európai országban tartott előadásokat a magyar műemlékvédelemről, 1972-74-ben pedig az UNESCO bagdadi műemlék-helyreállítási tanfolyamain tanított. Az egyetemi szakember-képzés mellett mindig fontosnak tartotta a műemlékvédelem társadalmi hátterének formálását, a közvélemény alakítását, az ismeretterjesztést. Szakirodalmi publikációi mindig olyan stílusban íródnak, hogy azokat a tágabb olvasóközönség is megérthesse, de ezen túlmenően külön ismeretterjesztő célú könyveket is írt a széles közönség számára az építészeti kultúra terjesztése érdekében, mint „Az építészen stílusok" (1957), a „Felfedező úton épületeink között" (1966), a „Magyar műemléki ABC" (1984), vagy a „Műemlékekről mindenkinek" (1987). Az ismeretterjesztő irodalom éppen nem lebecsülendő műfaj, jól csinálni nagyon nehéz, kevesen is vállalkoznak rá. „Mindenkinek" írni valamely szakterület kérdéseiről sokkal nehezebb, mint a szakterület szűk köre számára. Hatalmas enciklopédikus tudás és közérthető, könnyed íráskészség kell hozzá. Gerő László mindkettővel rendelkezik, ezért ismeretterjesztő művei a műfaj legjavát képviselik. Bár 1976-ban nyugdíjba ment, ez teljesen formális és lényegtelen volt, mert O addig sem a hivatali beosztásának dolgozott, hanem a hivatásának, mintegy egyszemélyes intézményként, amelyet nem lehet nyugdíjba küldeni. Tovább folytatta a budavári palota környezetének rendezése kapcsán az északi középkori falrendszer, az ún. Oroszlános udvar és a Szt. György térre nyúló középkori részletek restaurálásának és bemutatásának irányítását, a pesti Vigadó helyreállításának művészeti-műemléki szempontból való vezetését, majd építészként visszatért egy időre ifjúsága színhelyére: Rómába, a forrásokhoz. A 70-es évek végén résztvett a hajdan ösztöndíjasként őt befogadó Palazzo Faleonieri restaurálási munkáiban szakértő és ellenőrként, majd 1980-ban Őt bízta meg Lékai bíboros a vatikáni magyar kápolna, a San Pietro grottáiban kialakítandó Magna Domina Hungarorum oratórium tervezésével. Ez a megtisztelő feladat, és a hazáját az Örök Városban az egész világ előtt reprezentáló alkotás méltó jutalma volt a hazája történelmi értékeinek szentelt életpályának, addigi munkásságának.
