Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIV-XV. századi kolostor

ladarabokat is belaraktak (23. rajz) A helyreállítás során sikerült a bejáratot visszaépíteni; több keretkövet találtunk a dőlés helyén, és az erdőben is előkerült a felső vakmérműves zárása. (79. kép) Kérdés hogy a XVI. század elején ezt a bejáratot miért szüntették meg? Ekkor az északi falon egyszerű bejáratot nyitottak, amellyel a káptalantermet kötötték össze a sekrestyével. Feltételezéseink szerint a szerzetesek száma erősen csökkent. Talán keveset használták a nagy templomot; helyette a keleti oldalon épült kápolnában miséztek. Az új átjáró közvetlenebb kapcsolatott teremtett az egyházi funkciók végzésére. A helyiség keleti fala melletti feltöltésben nagy mennyiségű leletanyag került elő. A román kori járószint -85 cm-en húzódott. A felette fekvő felső feltöltésben előkerült a helyiség falán kialakított mérműves későgótikus ablak három eleme; egy könyöklő, egy szárkó és a felső mérműves zárókő. Az ablak profilja: henger, két szöglet között syma, syma szöglet. A darabokból az ablak visszaépíthető volt. (67. kő, 1-2) Feltételezzük, hogy a helyiség román kori boltozata továbbra is fennállt. A gyámok helyükön maradtak. A bordákat csak a behullott törmelékben, de befalazva nem találtunk. Az előkerült darabokon másodlagos funkcióra utaló habarcsnyom nem látszik. A sekrestyében és a déli kerengőfolyosóban a kutatás nyomán több bronz könyfedéldíszt találtunk. (5.tábla, 1-2) (6. tábla, 1-3), (7. tábla) A középkorban a kolostorok egyik legfőbb értéke volt a kódex.

189 Ezeket többnyire a templom déli falába épített szekrényben, vagy a sekrestye feletti emeleten lévő helyiségben őrizték.

190 A somogyvári bencés apátságban a szentély északi oldalához épített helyiségben, - amely eredetileg nyilván sekrestye céljára épült, de később kápolnaként működött - a helyiség betöltésében bronz könyv fedél-véreteket talált a kutató. A budai királyi palotában a legtöbb Mátyás-kori könyvfedél veret és csat a kápolna környékén került elő. A vértesi anyagban szerepel három darab deltoid alakú könyvsarok-veret, egy akasztós- és egy kampós csat. Feltehetően egy bronzveret is ide sorolható. Ez utóbbi a sarokveretek között a könyv élének védelmére szolgált. A három könyvsarok-veret közül kettő ugyanahhoz a könyvhöz tartozik Ezek egyszerűek közvetlen analógiájukat eddig nem találtuk (5. tábla, 1-2). A harmadik darab áttört végű liliomos díszítést kapott, gombdísze domborítással készült. A sarokrész kúszólevelekkel díszített, melyeket még rácsminta is közrefog. E darabhoz hasonló nagy számban került elő a budai vár anyagában. Itt rézből készült példányai ismeretesek. Budán Mátyás korában királyi könyv kötőm űhely működött.

192 A vértesi darab a budai I. csoport leleteihez hasonló, de egyik darabbal sem azonos. E darab további analógiáit találjuk meg a budai dominikánus kolostor,

193 a somogyvári bencés apátság az egri püspöki palota,

194 a hetvehelyi templom

195 régészeti anyagában. A könyv fedélcsat kampós lapjához, - amelynek egyik oldalán növényi dísz, a másikon felirat látható - a budai anyag szolgáltat analógiát. Korát a XV. század végére, XVI. század elejére helyezik

196 (6. tábla, 1-20) A feliratok szövege általában „AVE MARIA", „MA". A vértesi darabon egy „R" betű olvasható csak ki a szövegből. A csat általánosan elterjedt típus, - különösen a feliratos oldal ábrázolása. A budain kívül, a somogyvári és egri püspöki palota anyagában is szerepel. A díszes könyvsarok-veret (7. tábla) datálását illetően megjegyezzük, hogy a kutatók a budai anyagot a XV. század 60-70-es éveire határozzák meg. A könyvkapocs a XV. század végére, XVI. század elejére datálható. A vértesi kolostorba új könyvek csak 1478 után, az új rend betelepedése idején kerülhettek. Előtte évekig szinte szünetel az élet az apátságban. Ezek a bemutatott könyvfedél-veretek nem egyedi ritka darabok voltak. A vértesi díszes sarokveret és a hetvehelyi kis templomban talált darab utal arra, hogy ahol akkor könyvre szükség volt az országban, oda elkerültek a XV. század végén a dí-