Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

köríves árkádív indítása. (62-63. kép) A nyugati végfalon, a déli- és északi mellékhajó szögletében in situ láthatók a félnyolcszögletes bordákat támasztó egyszerű falikonzolok. Az északnyugati sarokban az indító borda is helyén figyelhető meg. A nyugati végfalon és az északi falon is megmaradt a felül enyhén csúcsosodó boltozat lenyomata. A templom boltozati rendszere koragótikus formát mutat. Mind az északi, mind a déli mellékhajót téglabetétes, kó félnyolcszögletes keresztboltozat fedte. (63. kó) A nyugati zárófalon, északi végfalon a magasan felfutó hevederfal az oldalkarzatok falát alkotta. A Csányi-hagyatékban fentmaradt archiv felvételen az emeleti kvaderfal a délnyugati szögletben is magasan követhető. Ma e szakasz már nem áll. A déli-, illetve északi oldalkarzatra a kereszthajó szögleteiben feltárt csigalépcső vezethetett.

137 Oldalkarzatot találunk a felsóörsi templomban, és Erdélyben a somlyóújlaki templomban. Hannán csak álkarzat figyelhető meg. A főhajó keleti végén helyezkedett el a kereszthajó. E megoldás ritka a magyar építészetben. A kereszthajó szintkutatását szolgálta az észak-déli kutatóárok (1. árok), amely a hajót végig átvágta. (10. rajz) (64. kép) A területet erősen bolygatott. Tiszta rétegek csak a diadalív- és a hajó első pár pillérei közötti részen maradtak meg. Itt a pillérek alapjára ráépült, 60 cm széles erősítő fal húzódott a pillérek között. A falmaradványok alatt sárga tömör talaj helyezkedett el, amelyre az építkezés során kavicsos sárga talaj került. A déli oldalon az alapozás 160 cm mély; sárga tömör talajba ásták bele. A déli diadalív pillérénél előkerült a templom eredeti vörösmárvány padozata.

138 (-76 cm) (65. kép) A kereszthajóban a behullott téglaboltozat maradványai feküdtek. A bolygatott talajból XIII. századi bogrács pereme, fazék pereme (20. tábla, 1,6,7.), XII-XIII. századi fazék vállrészlet hullámvonalas díszítéssel, XIII. századi fazék vonaldísszel (21. tábla, 2,3,6.) került elő. Itt keverednek a sírokból származó leletek ezeket a temető ismertetésénél tárgyaljuk. A kereszthajó északi felében, a XV. századi bejárati ajtóhoz tartozó leleteket találtunk; vaspánt, kulcscímer, ajtót díszítő vasalás két darabja, derékszögű ajtóvas (15. tábla, 1,2,3,4; 18. tábla, 6.). A kereszthajó délnyugati, illetve északnyugati szögletében csigalépcsők emelkedtek. A délnyugati lépcső egy fala a lépcsóorsó részletével épen maradt. (66. kép) Az északnyugati lépcső fokai tönkrementek de az orsó egy részlete itt is látható. (67. kép) A hajó belső északi falán lizéna lábazata került elő. A kiugró padkán ülő fejlett attikai lábazaton emelkedett a falpillér hármas tagozata, amelyen két hasábrész fog közre egy nyolcszögletes kialakításút. Kutatáskor előkerült a falpillér egyszerű hármas fejezete, amelyet a pillér testéből hengeres nyakgyűrű választ el. Ez a korai kockafejezet későbbi változata. A középső fejrész három oldalát hengeres ívek tagolják. A fejezetet felül egyszerű fejlemez zárta. (49. kó) A bényi templom északi falán is találunk kockafejezetet, - ezt azonban ívek által határolt mezők díszítettek. A kereszthajó északkeleti szögletében, a háromnegyed oszlop, lábazatának és törzsének egy elemével megmaradt. (68. kép) A templom kiugró lábazatára, - talplemez közbeiktatásával - állították. Profilja két külső párnatag középen horony, amelyet a párnatagoktól a közbeiktatott szögletes tagozatok választanak el. Furcsa, szinte lebegő helyzetbe került, mikor itt kialakították az északi XV. századi bejáratot. A kereszthajó keleti feléhez északi, illetve déli oldalon csatlakozik a - másfél méter magasságig ma is fennálló - két félköríves mellékszentély. Ezek iránya nem esik egybe a mellékhajók tengelyével, attól délre, északra tolódtak el. Bizonyos, hogy ebben közrejátszhatott a főszentély alaprajzi megoldása.

139 A két mellékszentély alsó kősóra patkóíves alaprajzi formát mutat, de feljebb körformára vált. Lábazati kiképzést belül nem kaptak A főszentély két mellékkaréjával egyező formai kialakítást alkalmaztak építésekor. Sajnos oltárépítmény egyik helyen sem maradt meg. (17. rajz)