Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

17. rajz Nézet az északi fal felé a templomon át A kereszthajós templomok építése leginkább Franciaországban terjedt el. A szentélykörüljárós zarándok templomok esetében általában a kereszthajóból vezetett az út a szentélykörüljáróba. A magánalapítású vértesszentkereszti templomban a szentélykörüljáró el is marad. Az kereszthajós alaprajzot itt a kereszt szimbólum magyarázhatja. Ezt azért sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a templomot Szent Kereszt tiszteletére szentelték. Nálunk kevés kereszthajós templom épült; Kalocsa, Ocsa, Gyulafehérvár, Majkon feltárt premontrei templom. A templom kereszthajója felett emelkedett a torony, vagy tornyok A csigalépcsők ide is biztosították a feljárást. A karzat és a torony szintje egy magasságban volt az első emeleten, legalább is ezt feltételezzük A templom belsejét belül meszelték és ezen vörösfestéses díszt is használtak. Meszelt kvádereket, piros festéssel díszített ablakbélletkőt találtunk az ásatások során. A kutatás során tömegesen kerültek elő mázas- és mázatlan tetófedócserepek Ezeken a bordósbarna- és a zöld szín dominál. A tetőgerincen lévő kúpcserepeket felül hagymaformájú fiáié díszítette; több darabjukat megtaláltuk az ásatáson. (34. tábla, 5.) A kolostor XV. század végi részeibe számos mázas cserepet másodlagosan beépítettek padlóburkolatba és falazóanyagként. A szentélyen megmaradt tetőfedő elemek a XV. század utolsó negyedében történt tetőfedés cseréjére utalnak.