Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

Erinek fejezete kihajló bimbókból épül fel, amelyet finom tagolt abakusz zárt. Felette még egy horony-lemez-párnatagos fejlemez is feküdt. Erről indították a szentély átlós keresztboltozatát. A boltozati borda indító eleme in situ megmaradt. (61. kép) Az átlós keresztboltozatot középen gazdagon díszített zárókő ékesítette. Két zárókő maradt fent a tatai kőtár anyagában is. (62. kő) Az egyiken kerek zárólemezből négy irányba ágaznak a bordák indításai. A zárólemezen, fejét hátravető sárkány látható, amelynek farka kígyófejben végződik, torkából pedig leveles inda ágazik ki. Az ábrázolással kapcsolatban olasz előképet mutathatunk fel. A milánói San Ambrogio bazilikában egy oszlopfőn két felemás lény egyikének szájából inda nő ki.

131 A vértesi anyagban e motívum feltűnik a nyugati kapun, ahol az egyik alakos figurát ábrázoló kövön láthatjuk. Itt felemás négylábú, kacsacsőrös fejű állat szájából nő ki az inda, amely az alak melletti mezőt díszíti. A magyar anyagban a pilisszentkereszti apátság kerengójének egy zárókövén találkozunk sárkányos állatküzdelmi jelenettel. Az alkalmazott bordaprofil itt ciszter jellegű.

132 A másik zárókő különleges; félnyolcszögletes bordákból felépülő boltozat záróeleme. A kerek tárcsás felületén geometrikus-ornamentális díszítmény látható, növényi elemekkel. Körben csavart zsinórdísz övezi. A magyar anyagban nem ismerjük analógiáját. A Saint Gilles-i apátsági templom zárókövén csavart zsinórdíszt alkalmazzák a keretelésre.

134 (16. rajz) Mellékhajók és kereszt hajó A templomhajó utolsó negyedében a területet egy kutatóárokkal vágtuk át. Itt a nyugati bejárathoz tartozó márványdarabok kerültek eló. A behullott téglaboltozat maradványait is megtaláltuk (téglaméret: 28x13,5x6,5 cm), amely mellett bordatöredékek valamint XIV-XV. századi leletanyag jött felszínre. A mellékhajóban egy erősen átégett, faszenes rétegből égett bronzmaradványok kerültek eló. Restaurálás után meg tudtuk állapítani, hogy harang töredékei. Egy nagyobb darab külső oldalán három gótikus betűt láthatunk. E darabok keleti irányból, dőlés során kerültek ide; a mellettük talált famaradványok talán a felfüggesztésére használt elszenesedett gerendák részei. (8. tábla, 6-10.) A déli mellékhajóban egy 150 cm széles és 150 cm mély, törmelékkel teli gödröt találtunk. Aljából mészdarabok kerültek elő, ezért valószínű, hogy meszes gödör volt. A déli bejárat előtti szelvényben (VIII/ A) előkerült gazdag leletanyagot a bejárat tárgyalásakor nagy részben már ismertettük. Most a tölgylevelekkel díszített homokkőből készült későromán, leveles oszlopfőt tárgyaljuk. Ez, anyagában eltér a templom többi faragott részletétől. Eredeti helye bizonytalan.

135 (41. kő) Elképzelhető, hogy az északi oldalhajóban talált késői bimbós oszlopfővel együtt, a román kolostor építését követően készültek E kései kőanyagot pótlásokhoz használhatták. A mellékhajók három boltozatos szakaszból épültek fel, oldalfalaik erőteljesen kiugró padkákon állnak amelyekről falpilléreket indítottak. A nyugati végfalon, a bejárat két oldalán, egy-egy faloszlop teljesen épen megmaradt. Szögletes talplemezen álló lábazatuk attikai, a helyszűke miatt meredek kiképzésű. A pillérek két hasábos formával közrefogott félnyolcszögletes elemből épülnek fel. Mindkét oldalon a fejezet is látható. Jellemző a román kori építészetre, hogy az egyik oldali falpillér egyenes nyaktagról induló fejezete nem kapott díszítést; építészeti formát alkalmaztak. A másik oldalon viszont a fejezet kétsoros, díszes levelekből épül fel. Az alsó levélsor zárt, felette gyöngysoros levélszárú, kusza levelek láthatók amelyeket levélmélyedésbe vésett gyöngyszemek díszítenek. A plasztikusság fokozására, - a francia XII. századi megoldásokhoz hasonlóan -, fúrótechnikát is alkalmaztak.

136 A félnyolcszögletes falpillérek fejezetén megmaradt a mellékhajóktól elválasztó fél-