Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

lévő rekorKtajálható. A két oldalkaréj alapján tudunk a két mellékszentélyre következtetni; feltételezéseink szerint azokon is egy-egy, a mellékoltárokat megvilágító ablak nyílott. A fószentélyen a párkánykiképzés in situ megmaradt. A vájattal mélyített félköríves, ívsoros párkányt alul egy kiemelkedő tagolt tárcsás konzol zárta le, felette párnatagos induló fogrovatos elem következett. (60. kő) A zárórész lemez és párnatag által közrefogott vájat. A főszentély karéjainak párkánykiképzése ezzel megegyezik. A főkaréjon a fedélszék ferde indító kőkiképzése megmaradt. Egy mázatlan tetőcserepet is a helyén találtunk. A déli oldalkaréj tetőzetének lenyomata a szentélynégyzet külső falán figyelhető meg. A fő szentély karéj párkányán helyezkedhetett el a szentély törmelékében talált férfifej, amelynek csak orrtól lefelé levő része maradt meg. (52. kő) Az orr letört, bajusza lehúzódik a szakállig. A bajuszt vonalak jelzik, a száj is csak egy egyenes bevésés. A szakáll lágy csigavonalakkal kialakított, finomabb kiképzésű. A nyak indítása megmaradt. E kó feltehetően az ívsoros párkány közelében helyezkedett el. (15. rajz) 15. rajz A szentély keleti rekonstruált homlokzata.