Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom

ban díszítőelemként vörösmárványt használtak. Talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hogy az esztergomi érsekség Tardos (Turdos) falut Imre királytól még a XIII. század első évtizedében kapta ajándékba márványfejtés céljára. A falut II. András elvette, de 1217ben ismét visszaadta. A XIII. század elején tehát egyházi tulajdonban lévő vörösmárvány bányával is számolhatunk, amely építményeik számára biztosított anyagot.

70 Az alapozási viszonyok vizsgálata több szempontból fontos. Déli templomfalon tett megfigyeléseink szerint (10-12. árok), a terep nyugatról kelet felé lejtett, ennek kiegyenlítésére, az alapozásban a kvadersort itt 10-15 cm-rel lejjebb indították. Három helyen figyeltük meg a terepkiegyenlítést. (9. rajz) A különböző helyeken végzett alapozások kutatási adatai szerint templomépületen a súlyelosztás nem volt egyenletes. A kereszthajó déli falának alapozási mélysége 165 cm (1. árok) (10. rajz) a fal árkát sárgás tömör talajba ásták, ennek vonalát a fal külső oldalán ásott (12. árok) árkunkban jól megfigyelhettük. A diadalív déli pillérének alapozása a síkból 70 cm szélességben ugrik ki mélysége 190. cm. A szentély fókaréjának alapja 220 cm széles (2. árok), ezen érték itt a legnagyobb. A templomhajók kutatása során, megmértük az alapozásokat a pilléreknél. Az első pár pillér déli tagjánál 175 cm, a második pár pillérnél 160 cm, a harmadik pár pillérnél már csak 50 cm; a nyugati zárófalnál 150 cm az alapozás mélysége. (2)a, 3, 4. árok) A nyugati homlokzaton semmiféle támfalmegerősítést nem találtunk. A hazai bencés templomoknál szokásos nyugati homlokzati toronypár kialakításáról itt nem lehet szó. Az alapozások mélysége a súlyelosztást határozottan nyugatról keleti irányba tolja. A diadalív- és a hajó első pillérpárai erőteljesebb kiképzést kaptak. Az 1794. évi feljegyzés tornyok bontásáról beszél. A torony, - vagy tornyok - több féle elhelyezésben állhattak. Lehetett olyan kialakítás is, hogy a kereszthajó két oldalán állt a torony. Olyan példákat ismerünk, melyek esetében, ha nem is kereszthajó, de a hajó keleti végében emelkedett toronypár, mint ezt az ákosi (Acis), a boldvai, harinai (Mönchdorf), bátmonostori nemzetiségi templomok esetében tapasztaljuk. Viszont templomunk több más vonatkozásban eltér ezektől és francia vonatkozásokat mutat. A XIII. század eleji francia hatásokat mutató- (Kalocsa, II. székesegyház, Gyulafehérvár) és a franciaországi XI-XIII. századi templomoknál (Cluny III. Paray le Monial, Clermont-Farrand, Notre Dame du Port; Issiore, St. Paul?, Toulouse, St. Sernin, stb.) általános a négyzeti toronykialakítás.

71 A tornyok elhelyezésének kérdése nem dönthető el megnyugtatóan, csak leszűkül egy adott területre, a keresztházra. Feltételezésünk szerint, - amint ezt az ásatási eredmények igazolják -, a templom tornya a kereszthajó felett emelkedett. 10. rajz Észak-déli irányú metszet a XIII. századi templom kereszthajóján keresztül.