Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A XIII. század eleji apátsági templom
A templom építészeti vonatkozásában felvetődött az épület kétféle koncepció alapján történt építése. 72 A kutatási adatok, építészeti megfigyelések alátámasztották ezt a megfigyelést. A templom felmenő falában a legalsó kősor alaprajza eltér a felmenő falaktól. Az eredetileg 185 cm széles alapot csökkentették mikor a templom belsejében széles padkákat hagytak; kívül erőteljes kiugró lábazatot alakítottak ki. A falpilléreket ezekről a padkákról indították. A felmenő fal szélessége mindössze 120 cm lett. A szentély és oltárfülkék alaprajza alul eredetileg patkóformájú kiképzést kapott, később félköríves formában épültek fel. A szintkutatásunk során (3-4. árok) megfigyeltük hogy az eredetileg alacsonyabbra tervezett szintet megemelték. Ezt lemérhettük az északi kapunál, melyet eredetileg alacsonyabb szintre terveztek később kvaderkövekkel töltöttek fel. A diadalív déli pillérénél előkerült az eredeti márvány padozat, melynél megfigyelhető, hogy a szintet emelve az alsó kavadersort eltüntették ráfuttatták a XIII. századi padozatot. Tervváltoztatásra utalnak az első pár pillér és a diadalív lábazatánál tett megfigyeléseink. A talapzatokat még az első építési terv szerint építették fel. Az új, ráépített oszlopkötegeket a már meglévő talapzatokra terhelték. Az oszlopkötegek lábazata és a talapzat közötti mezők megmunkálatlanok maradtak A diadalív pillérénél ezt még jobban megfigyelhettük Borítólapok használatára semmi nyom nem utal. A faragványos anyagban is erős a kettősség, egy részük állatalakos, szimbolikus ábrázolású kövek érett román faragványok másik részük sásleveles, bimbós koragótikus oszlopfők különösen a templom felső részeiből. E téma további összefüggéseire még visszatérünk. A külső déli homlokzat A déli homlokzatot hatalmas törmelékdomb övezte. E dombot két kutatóárokkal átvágtuk (l/a, 3/a árok). Az erdei murvás talaj alatt épülettörmelékes talaj húzódott, kb. 140 cm vastagságban. A laza feltöltésben kevert anyag került elő; barna- és zöldmázas tetócseréptöredékek XIII. századi bográcsperem, XIII-XIV. századi cseréptöredékek, állat- és emberi csontmaradványok koporsószegek... A feltöltés kidobott, átforgatott föld; Lux Géza kutatása, vagy kincskeresők munkája nyomán kerülhetett ide. A laza feltöltés alatt keményebb barnás réteg található. XVI. századi cserepek és nyílhegy feküdt ebben a talajban. A szintkutatást követte a feltöltés letermelése, ezután a kialakított járószint alatt néhány helyen, templomra merőleges árkot mélyítettünk. (6, 10-11, 12, 14. árok) A 12. árok felső rétegében egy XV. századi sarkantyút találtunk (10. tábla, 3) A többi árokban sok faragottkó anyag került eló. Különösen értékes leletek kerültek elő a bejárat előtt, ahol egy gödörben 28 db követ találtunk. E köveket, értékük miatt valaki elrejtette. A déli oldalon 50 cm mélységig laza talaj húzódott, ebből több félköríves párkányelem bukkant eló. A déli homlokzat falazata pusztult el a legerősebben (37. kép). A romhoz vezető út délkeletről nyílt, így a környező telepesek számára könnyen elérhető volt. Az eredeti lábazat sehol sem figyelhető meg de az északi- és nyugati oldalon, megmaradt részletek alapján ismét kialakítható. A hosszhajó e szakaszán a falak magassága 1-3 m közötti; a nyugati zárófal közelében a román kori ablaknyílás könyöklőjének magasságáig maradt meg. A szúk ki-befelé tölcséres kiképzésű ablak felül félköríves lezárást kapott. Az ablak megmaradt részei és a behullott elemei segítségével visszaépíthető. A déli homlokzatból 150 cm szélességben emelkedett ki a kereszthajó. Mind a hosszhajó, mind a kereszthajó faláról hiányzik a kvaderburkolat; a belső mag mered ki, a kifejtett kvaderek helyével. A kereszthajó nyugati fala mellett találtuk meg a déli bejáratot, amelynek két küszöbköve (-60 cm), valamint a bejárat bélletének némi habarcslenyomata megmaradt. (38.
