Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Jegyzetek

99 Decker, H., 1958, 298, 310. 100 A kapu rekonstrukciós terveit készítette Sedlmayr János tervezőmérnök. A kapukról: A. Kozák E., 1970, 279, 12. kép. - Sedlmayr J., 1970, 6. kép, c. 101 Gerevich T., 1938, L, XXIII, XXIV, XXV. tibla. 102 Enzt G., A gyulafehérvári székesegyház. Bp, 1958, 7-8. - Tóth S., 1983, 395, 1. kép. A szerző a gyulafehérvári déli kapuval foglalkozik, a vértesi kapu eltérését a következőkben látja, á' falsarok dekorációban, a fedőlemez mellőzésében, a vízszintes zónák kezelésében, az eltérő vájatlezárásokban. A vértesi kapuk szerkezetét Esztergomhoz köti. - Marosi a két másik kapu, a déli és nyugati kapu szerkezetét elhatárolta Esztergomtól. (Marosi E., 1984, 140-141.) 103 Marosi E., 1984, 392. kép. - Tóth S., 1983, 401-43. - Gerevich T., 1938, LXXIX. tábla. - Marosi E., 1984, 391-392. kép. 104 NDK tanulmányutam során a Magdeburgtól 50 km-re fekvő Hammersleben-i Ágostonrendi káptalani templom megtekintésekor tapasztaltam, hogy a déli bejáratnál, kívül a lábazat egyenesre levágott. Ez egy technikai egyszerűsítő megoldás. 105 Sedlmayr J., 1970, 293. 106 Sedlmayr J., 1970, 294. - Szakáll Ernő kőszobrász restaurátor megfigyelései. 107 Az oszlopfő az 1967. okt. 11. - 1968. jan. 14. közötti időben Londonban a Victoria and Albert Múzeumban, a magyar anyagból rendezett kiállításon szerepelt, még két vértesszentkereszti faragvánnyal együtt. - A. Kozák É., 1970, 277-78, 9. kép. - Művészet 1979. május 43. 1. 4. kép. 108 Lejuene, R., Melanges offerts a René Grozet. (Poitiers 1966) 425, 7. kép. 109 Decker, H., 1959, 304, 69. kép. 110 Hamann, R., Deutsche und französische Kunst im Mittelalter. I. (Marburg 1923) 52-53, 96. kép. 111 Hamann, R., 1955, 407-408. 519-520. kép. 112 Debidour, V. H., Le bestiaire sculpte en France. (Arthaud 1961) 380, 368. 370. kép. 113 Révhelyi E., 1957, 30-32. kép. 469^72. 114 Gerevich T., 1938, 135-140, CXXVII. tábla 1, 3. - Marosi E., 1984, 94-95. 115 Vésztő-Csoltmonostor 36,2x16 m (Juhász I., 1974, 217). - Esztergom-Alsósziget bencés apáca kolostor 30x17,5 m (Régészeti Füzetek N.o. 35. 1982, 11.) - Gyula-Törökzug, Gyulamonostora 36,2x18,3 m (Régészeti Füzetek N.o. 1979, 92.) - Majk, premontrei kolostor 42x18,5 m (Régészeti Füzetek N.o. 1983, 110. 116 Először Csákváron állították fel, majd a Kuny Domokos Múzeumban, Tatán szerepelt kiállításon. Jelenleg beépítésre vár a rom melletti kőtárban. 117 A pillérekhez irodalom: Lux G., 1940, 300. - Révhelyi E., 1957, 462. - Marosi E., Megjegyzések a 13. századi magyarországi építészet kronológiájához. Építés-Építészettudomány (1980) 322. A szerző a jáki és türjei nyolcszögű pillért elkülöníti a vértesi, bényi pillértől. - Marosi E., 1984, 152. 118 Horváth S., A Physiológus. Ethnográfhia (1922) XXXII. 1-6. füzet, 1-40. - Hahnloser, H.R., Villard de Honnecourt. Wien, 1936. - Gerevich L., Villard de Honnecourt Magyarországon. ME XX (1971) 119 Gerevich T., 1938, 146-47, CXXXI. tábla, CXXXVIII. 1-2. - Révhelyi E., 1957, 462, 16-23. kép. A szerző feldolgozza építészeti és művészettörténeti szempontból a nyolcszögletes pillért, és a többi alakos pillérfejezetet is. Marosi E., 1984, 127. 120 Révhelyi E., 1957, 467, 24. kép. - Gerevich T, 1938, CXXX. tábla. 121 Decker, H., 295. kép, 18. kép; 298 . 25. kép; 300. 83. kép. 122 Ricci, C, Romanische Baukunst in Italien. Stuttgart, 1925. 8. 123 Baum, ]., 1928, 212. tábla, 1, 278. tábla 124 Hamann, R., 1955, 119-120. tábla. 125 Révhelyi E., 1957, 26. kép. A szerző az ábrázolt motívumokat az aesopusi állatmesékre vezeti vissza, és csak középkori átdolgozását látja benne. 126 Révhelyi E., 1957, 460-62, 11. kép. Az ábrázolás eredeti hazájának Spanyolországot és Franciaországot tartja, ahol a Beatus kéziratok mintaképei alapján terjedt el. 127 Sedlmayr J., 1970, 4. kép. A tervező megfigyelése. Analógiaként Pannonhalmát említi. 128 Révhelyi E., 1957, 38, 42. kép, 473-74. Kalocsai és ócsai párhuzamot említ. - Marosi E., 103-4, XXI. tábla 7-8. 266-67. kép. A pilisszentkereszti zárókövet, az ócsai párhuzamot említi, a déli kaput, a regensburgi, St. Emmeram kerengőjét hozza analógiaként. 129 Entz G., 1958. 32. kép, 3. 130 Marosi E., 1984. 260. kép. A tatai múzeum darabját leközli. 131 Decker, H., 1958, 295.