Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Valter Ilona: A Salamonvári család és a salomvári római katolikus templom

szintje 57 cm-rel mélyebben van a mai szint alatt. E kicsiny, téglából épült templom, széles, lapos lizénáival beleillik a 13. század harmincas éveitől a Vas és Zala megyében épülő román kori téglatemplomok sorába.

69 Építtetője feltehetően a család őse, Salamon volt, aki a 13. század első felében élt, és fiait - köztük Demetert - 1254-ben említik. b.) A 13. század végén, vagy a 14. század elején bővítették a templomot, feltehetően az előbb említett Salamon unokái: Vörös Salamon, Demeter és János comesek idején, akikről és viselt dolgaikról bőven szóltunk az előzményekben. Kelet felé növelték a templomhajót, és az elbontott, félköríves szentély helyett egyeneszáródású szentélyt építettek, középen kőből készült oltármensával. A feltárt szentélyben megmaradt a téglaburkolat. A szentélyt délen kettő, keleten egy vagy kettő enyhén csúcsíves, keskeny, rézsűs ablak világította. Az északi oldalon bélletes pasztofórium van a szentélyfalban. Freskóra utaló nyomot nem találtunk a szentély törmelékében. A hajó északi és déli falát egyaránt keskeny, rézsűs, enyhén csúcsíves ablakok világították. Ezekből egy megmaradt az északi falban, kettő nyoma látszik délen. A szentély minden bizonnyal boltozva volt. E megnagyobbított templom - bár rendkívül puritán, dísz nélküli volt a maradványok alapján - méreténél fogva mégis kitűnik a hasonló korú, vasi, zalai téglatemplomok közül. Az említett, késő román téglatemplomokat építő műhely utolsó munkái között találunk egyenes szentélyzáródású épületeket: Zalabesnyő, Szécsisziget-Márok, Zalaszentgrót, Szentiván. Salamonvárhoz hasonlóan nagyobbították a most Bődéhez