Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Valter Ilona: A Salamonvári család és a salomvári római katolikus templom

téglamensája. A metszeten azt figyeltük meg, hogy a kora gót szentély fölött közvetlenül a barokk szint volt. A kora gót szentély délkeleti sarkában megfigyelhettük a sokszögű szentély hozzáépítését, majd a déli részen leástunk a sokszög alapja mellett. A felmenő falban - amely 26x16x6 cm-es téglákból készült, nem mérhető a sokszög, mert ott homorúan kiképzett hevederek vannak. Az alapozásban viszont teljesen kivehető a sokszögzáródás. Az alapozás is téglából készült, vastagon beágyazva meszes, homokos habarcsba. A padláson a sokszögzáródású falrészben találtunk egy 29x16x6 cm méretű téglát, amelyen 1771-es évszám van. Ez pontossá teszi a sokszögű és a többi barokk hozzáépítés keltezését, amit az 1778-as Canonica Visitátió így határoz meg: néhány éve épült. 1771-ben épült tehát a sokszögű szentélytoldás, a hajó boltozatai, a sekrestye az oratóriummal és a kripta. A templom építéstörténete, összevetve az írásos forrásokkal, a következőképpen alakul: a.) A 13. század első harmadában épült a román templom, a nyugati homlokzat elé nyúló négyszög toronnyal. (5. kép) A torony 27,5x13x5 cm méretű téglákból, kemény, meszes, vöröses színű habarcsból készült. Belsejében nyomon követhető, hogy a második toronyablaktól felfelé 1,20 m magasságig tart a megmaradt román kori rész, keskeny, négyszögű résablakok világították meg. A toronyhoz csatlakozó, téglalap alakú hajó északi falát széles, lapos lizénák tagolták, a déli falat félköríves, rézsüs ablakok világították, melyekből egy maradt meg a hajó délnyugati sarkában. A román templomhoz félköríves szentély tartozott. A szentély