Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Mezősiné Kozák Éva: A kővágóörsi evangélikus templom

vetkező templomok ismertek egyenes szentélyzáródással: Kisörs, Köveskál-Töttöskál, Mindszentkálla-Kerekikál, Révfülöp. A fenti templomromok feltáratlanok, de alaprajzukat ismerjük. A Káli-medence Kővágóörs-sóstó káli templomát 1341-ben köveskáli nemesek építették. Ez példázza, hogy ilyen típusú templom építésére még a 14. században is sor kerülhetett.

20 A történeti anyag, az építészeti jegyek alapján azt gondoljuk, hogy a kővágóörsi templomot az Atyusz nemzetség egyik ágának tagja építette a 13. század első harmadában kegyúri templomként. Bizonyosan temetkezési helyéül is szánta, erre utal a torony alatti térben kialakított kripta. A Kál-völgyben a 14. században a veszprémi püspökség és káptalan mind erősebb befolyása érvényesült. A püspök még elővételi jogot is kapott az itt lévő nemesi birtokok megvásárlására, zálogbavételére. A veszprémi püspök Kál-völgyi birtokainak központját Szentbékkálán rendezte be. Azoknak a nemeseknek, akik az egyház védelmét szolgálták, kivételezett helyzetet biztosítottak. Egy adat arra utal, hogy ezt a kővágóörsi nemesek is élvezhették. Kővágóörsi Miklós fia György mester 1379-82 között a veszprémi vár várnagya volt.

21 A kővágóörsi templomban még egy jelentősebb, középkori átépítés nyomait tárta fel a kutatás. A hajóban előkerült a szószék és egy mellékoltár maradványa. A déli falfelületen talált falképek, a kriptában feltárt szobortöredék egyazon építési időszakhoz köthető. A falképek, a szobor stílusjegyeit a fentemlített történeti adatokkal összevetve ez az időszak Nag)' Lajos uralkodásának idejére tehető. Bizonyosan a 14. század második felében került sor a templom igényes tatarozására, mikor az egyházi befolyás a Kál-völgyben jelentős szerephez jutott. A templomot 1605-ig a katolikusok, ez után a protestánsok használták. Ez fokozatosan megváltoztatta a templom arculatát. Az 1773-ból származó jegyzőkönyv utal rá, hog)' a templom 2-3 alkalommal tatarozáson esett át. A katolikusok és protestánsok 1755-ig együtt használták a templomot. A leromosodott középkori torony funkciójának pótlására, a délnyugati oldalon a két felekezet egy kő haranglábat épített, melyben új harangot is elhelyeztek. A tetőszerkezetet kijavították, a mennyezetet kék-vörös, girlanddíszítésű famennyezettel fedték. A hajó déli oldalán állt a protestánsok karzata, a középkorból származót a katolikusok használhatták. A 18. századi szentély északi falára a fontosabb építkezéseket feltűntető jelzések, írástábla és föléje egy felirat került. Az írástábla szövegébe rejtett betűkből az 1774-es évszám olvasható ki. Felette római számokkal az 1863-as évszámot tüntették fel. Ez az időszak, mikor lezajlott a középkori templom alapvető átépítése. Az épület eredeti tömegét, külső-belső kialakítását elvesztette. Átalakították barokk teremtemplommá, és a homlokzatokon a 18-19. század díszítőjegyei jelentek meg. Természetesen ezeket az átépítési munkákat a liturgiái változások jegyében is végezték. A belső teret 1773-ban még a szűk középkori ablakok világították meg. A jobb megvilágítás céljából az északi homlokzaton három, a délin négy ablakot alakítottak ki, ez utóbbi helyen a középkori ablakok is használatban maradtak. A középkori szentélyt lebontva, az új szentély megépítésével a belső teret jelentősen megnövelték. A déli oldalon új bejáratot nyitottak. A külső homlokzaton új, függőleges lizénákkal tagolt vakolatarchitektúra készült, a lizénák vízszintes zárását a lábazat felett és fent a párkány alatt rekonstruálni lehetett. A párkánykialakítást e korból nem ismerjük. A 18. század végén a településen az evangélikusok száma fokozatosan csökkent. Az egyházi birtokokon is osztozkodni kellett a katolikusokkal. A pénzhiá|ny okozta, hog)' a templom átalakítási munkálatai, berendezésének elkészülése nagyon elhúzódott.