Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Mezősiné Kozák Éva: A kővágóörsi evangélikus templom

A templom északi illetve déli, belső homlokzata mentén álló, szépen faragott fa karzat 1776-ból való. Készítési idejét a mester az északi karzat mellvédjének pilaszter díszítésein örökítette meg. A karzat négy tartópillére közül hármat a lebontott középkori építmények maradványaira helyeztek (szentély, karzatfeljáró). A fennmaradt munkaszerződések utalnak arra, hogy az 1794-ben folyó munkálatok során építkeztek a szentélyen, és a tetőt bezsindelyezték. A déli bejárat elé ekkor épülhetett az elsőcsarnok. Ezt követően 1797-ben Berkeny Sámuel asztalos elkészítette az új padokat, melyekbe a lebontott, festett famennyezet elemei is beépültek. A katolikusok új temploma 1802-ben készült el. Az evangélikusok is szerették volna a tatarozást végleg befejezni a torony építésével. A pénzt a munkához egyházi földek eladásával és bérbeadásával szerezték meg. A templom nyugati homlokzatát elbontva a hajó szélességével egyező tornyot építettek. A torony aljában kialakított bejárat szemöldökkövén megörökítették a készítés idejét, az 1811. évet. Fennmaradt szerződésből tudjuk, hogy a belső teret 1861-ben kőlapokkal fedték. Néhány év múlva, 1863-ban az épület falait megemelték, új párkány és lefedés készült. A belső tér csehsüveg-boltozatos kialakítást kapott, és ehhez igazították a szentély boltozatát is. A déli homlokzaton, megszüntetve a középkori és 18. századi ablakokat, négy új, nagyméretű ablakot nyitottak. A nyugati oldalon karzat épült. Mind a belső, mind a külső kiképzésen az új építészeti részleteket követte az új díszítő vakolatarchitektúra. A templom értékelése során feltétlen említést kell tenni a szószékoltárról.

22 A faszobrász-restaurátorok megállapították, hogy két részből áll. Felső záróeleme hiányzik. A középső tükörben elhelyezett festmény két oldalán egy-egy szobrot helyeztek el, melyek Mózest és Keresztelő Szent Jánost ábrázolják. Fent a két angyalszobor felcserélődött, eredetileg befelé fordulva álltak. A Jó pásztort ábrázoló festményt a szentély világítóablaka elé helyezték később. Keretdísze nagyon hasonlít az oltár rokokó keretmotívumához. Elképzelhető, hog}' az oltár záróelemének része volt. Az oltár és a szószék az 1774-ben kialakított szentélybe készült. Az 1863-ban végzett építkezési munkák során a szentély keleti falát úgy alakították ki, hog}' a szószékoltár elhelyezésére alkalmas legyen (falba mélyülő lépcső, a szentélyfalon felülvilágító ablak). Az oltárt és lépcsőfeljárót 1870-ben építették össze. A szószékkosár elemeiből pad készült, melyet a keresztelőmedence mögött helyeztek el. Az oltárt 1904-ben Berky Gyula átfestette fehérre, és a díszítő részeken bronzporozást alkalmazott. Az oltárkép az „Utolsó vacsorá"-t ábrázolja, melyet 1870-ben Jakobi (Jakobey?) Károly festett. A keresztelő medence 1866-ból való. Készíttetői Bárányné Gombos Eleonóra és Bárány Pál helyi nemesek. Említést érdemes a karzaton elhelyezkedő, 1833-ból való orgona. Készítője König Fülöp soproni orgonamester. A hangszer hét változatos, fordított manuálés, és szélládával működik. A helyreállítási munkálatok során a középkori és a 18. századi részletek nyertek bemutatást. A külső homlokzatokon a középkori templom hajóját érzékeltetni lehetett. A belső térben a szentélyt, a mellékoltárt, a szószéket, karzatot a padlófelületben, helyenként a padlóból való kiemeléssel lehetett ismét láthatóvá tenni. A templom összességében, tömegében, berendezésében mégis elsősorban a 18-19. század építészeti vonásait viseli magán. A Káli-medencében, festői környezetben álló, megújult épület a Balaton-felvidék értékes műemléke. (3-5. kép)