Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871

Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma 1861, 1865, 1871 MERÉNYI FERENC „S'è fat ta I'Italia, ma non si f anno gli Italiani" (Massimo D'Azeglio) A magyar nyelvben - szerencsés módon - mind az Itália, mint az Olaszország elnevezés használatos; ez lehetővé teszi, hogy azokat célunknak megfelelően értelmezzük. Itálián - tudományos, tehát nem szépirodalmi értelemben - egy bonyolult történelmi múltú földrajzi fogalmat értünk, míg az Olaszország elnevezés legyen itt és most egy időben és térben jól elhatárolható politikai-gazdasági-kulturális kategória: nemzeti állam. Kezdetben „csak" Itália volt. Ebből kellett létrehozni Olaszországot. Kezdetben „csak" (úgy, ahogy) olaszul beszélő itáliaiak voltak, belőlük kellett olaszokat faragni. Kezdetben „csak" itáliai építészeti örökség volt, e hagyományon alapul mindaz, amit ma olasz építészetnek nevezünk. Több évtizedes előzmények után a nemzeti liberális államot - a mai Olaszországot - a torinói székhelyű szárd-piemonti királyság égisze alatt megteremtő egyesülési folyamat viszonylag rövid ideig tartott. Cavour miniszterelnök céltudatos politikája nyomán az 1859-es magentai és solferinói vereség után először Ausztriának kellett lemondania Lombardiáról II. Viktor Emánuel javára. Ezt követte - fejedelmeiket elűzve - Toszkána, Párma, Modena és a pápai uralom alól szabadulni kívánó Bologna csatlakozása a szard királysághoz. A szicíliai és déli-itáliai, nápolyi székhelyő Bourbon abszolutizmust Garibaldi és nemzetközi csapata, az „ezrek" döntötték meg, míg a piemond csapatok előrenyomulásának következtében a Marche és Umbria tartomány csatlakozott az új királysághoz. így kerülhetett sor 1861. március 14-én a torinói Palazzo Carignano ideiglenesen e célra berendezett üléstermében az Olasz Királyság proklamálására. Itt tartotta üléseit az első olasz parlament egészen 1865-ig, a főváros Firenzébe történt áthelyezéséig. A porosz-osztrák háború 1866-ban Velence visszafoglalását is lehetővé tette, majd a porosz-francia háború, a fracia csapatok