Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871

sürgős hazarendelése nyomán, 1870-ben, Rómát is elfoglalta a királyi hadsereg, s így lett az - a vártnál sokkal előbb - 1871-től az olasz királyság végleges fővárosa.

1 A gyorsan zajló események sorából, melyeknek részletesebb taglalása amúgy sem feladatunk, három mozzanat érinti közelebbről vizsgálódásunk tárgyát. Az immár „olasz" építészet kialakulása és fejlődése szempontjából nem érdektelen, hogy ez az új - ha ugyan új - architektúra mennyiben tudott megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek megvalósítása elé - egymást követően, időben gyorsan váltakozva - Torino, Firenze és végül Róma fővárossá válása állította. Torino, 1861 Legkevésbé Torino helyzete volt problematikus, hiszen már a 16. századtól a piemonti királyság fővárosa volt. Különösen a 17. és 18. században kiépült derékszögű-hálós, sok esetben árkádos utcarendszerével, pompás középületeivel - a maga idején - Európa egyik legmodernebb városának számított. Egyik első nyugat-európai utikazaluzunkban Sándor István (1750-1815) már csaknem egy évszázaddal előbb, 1875 telén így írt Eszak-Itália akkor legfontosabb városáról: „...

Turin... Piemonlnak fővárosa s a szardíniái királynak lakóhelye...Az újvárasnak szép egyenes és széles utcái vágynak, melyek között az Új utca* s a Pó utca'' a legnevezetesebbek. Amaz a Szent Károly piacán^ (1. kép) megyén állal; ime(z) pedig... (olyan) ... házakat foglal magában, melyek alatt mindenütt boltos folyosók vágynak, ahol legrosszabb időben is szárazon sétálhatni (2. kép) ...A városiaknak életek módja egészen párisi...Egy várast sem találtam még eddig, mely tisztább volna Turinnál... . Torino a 19. század elején már „...egyike volt Európa legnagyobb kézműves-ipari városainak. .."se század folyamán „... állandóan és folyamatosan terjeszkedett... ".

b A négy évszázad óta mindig főváros Torino lakossága számára nagy megrázkódtatást jelentett, hogy a főváros funkcióit - úgyszólván egyik napról a másikra - Firenzére ruházták. „...A főváros szerepének elvesztésével Torino legfontosabb gazdasági-urbanisztikai problémája az lelt, hogy reprezentációs és szolgáltató-ipari jellegi! központból nagyipari jellegű ipari centrummá kellett átalakítani''.' Állami segítséggel (kisajátítások engedélyezésével, az energia-problémák megoldásával stb.) ez a folvamat az 1864-ben elkészült ren1. kep Torino, a Via Po, elkészült 1675-ben. Az utca tengelyében, a folyó túlsó partján: Gran Madre di Dio klasszicista templom a római Pantheon mintájára, építész: Ferdinando Bonsignore, 1831.