Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Winkler Gábor: Soproni polgárházak a 19. században

Soproni polgárházak a 19. században neti munkái a polgári építészettel viszonylag keveset foglalkoztak. E szempontból Sopron helyzete kedvezőbb volt, hiszen Mihályi Ernő 1915-ben közreadott népszerű írásában

1 a „reneszánsz és barokk stílű" polgárházakra irányította a művészettörténet kutatóinak figyelmét. Mihályi Ernő érdekes vizsgálódásai azonban tudatosan - a külső és belső homlokzatokra, pontosabban az azok által közvetített mondanivalóra - azaz a „művészeti vonatkozásokra" - irányultak, a házak gyakorlati rendeltetésével, a szűkebben és tágabban értelmezett „lakás"-sal az akkori idők művészettörténésze nem foglalkozott. Ez a fajta tipológiai kutatás hazai viszonylatban még az 1950-es években is szinte teljességében hiányzott. A változást e szempontból Horler Miklós „Buda építészete"

2 című tanulmánya hozta, mely a „Budapest műemlékei" topográfia I. kötetében látott napvilágot. Az írás sajátos, új szemlélettel tárgyalta és értékelte a városi kisépítészet emlékeit is, és ezen belül a polgári lakóház külső kialakítását és belső elrendezését a maga természetes egységében vizsgálta, éigy, ahogy ez az épülettípus kialakult és az idők folyamán fokról-fokra továbbfejlődött. Visszagondolva e cikk megírásának időpontjára (1955) döbbenünk igazán rá, milyen fontos eseménye volt ez hazai építészettörténet-kutatásunknak, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy igazából még ma is hiányzik ez a fajta, okos és körültekintő építész szakszemlélet művészettörténeti irodalmunkból. Sopron gazdag barokk építészete szinte kínálta a tipológiai formában történő feldolgozást, melyre 1964-ben, akkor még egyetemi hallgatóként, magam is kísérletet tettem.

3 Ez időben azonban még viszonylag keveset lehetett tudni a Sopronban folyó épületkutatások meglepő, új felfedezéseiről. Ezeket először Sedlmayr János adta közre, 1975-ben a „Soproni lakóházak éijabb kutatási és helyreállítási eredményei" címmel.

4 Sedlmayr János fontos írásából kiderült, milyen szerves folytatása volt a soproni polgárház a korai középkortól folyamatosan fejlődő lakóház helyi típusának. E publikációból azonban azt is megtudhattuk, hog)' a fejlődés egyes állomásainak dokumentumai szó szerint is „benne foglaltatnak" a soproni Belváros és a külső várfalakkal övezett városrészek lakóéptüeteiben: a barokk polgárház típusa tehát Sopronban egyfajta, szerves fejlődés végső eredménye volt. Mindez aligha mondható el ilyen egyértelméíen a 19. század új építészetéről. Az e korban épült lakóházak ugyanis Sopronban is kevesebb helyi vonást mutattak, és alapvetéseikben erősebben igazodtak az akkor már széles körben ismert „nemzetközi" megoldásokhoz.

5 Bizonyítható ez az épületek elrendezésében, felépítésében, de puszta anyagi állagában is, hiszen a múlt században már ritkábban építették bele a korábbi épület részeit az újba, és ha ezt meg is tették (Templom WINKLER GABOR 20. század első felének művészettörté-