Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Granasztóiné Györffy Katalin: A színpadszerűség és anyagszerűség megjelenése az északkelet-magyarországi oltárművészetben

függöny alkotja, amelyet kétoldalt, a szentély pilléreire támaszkodó angyalpár von szét. A drapéria előtt, a nagyméretű oltárképet egy-egy kiterjesztett szárnyú, lebegő angyal tartja. Az oltárkép felett rácsos, kagylódíszes volutából kiinduló akantuszlevelek aranyozott virágfüzérekbe folytatódnak. A négy angyal mozgalmas figura. Hatalmas, szétterjesztett, aprólékosan kifaragott szárnyaik uralkodnak az alakokon. A karakteres arcok, a lapos, éles törésű ruharedők, a karok és lábak ficamszerű megformálása az egyházmegyében előfordulé) számos angyalszobron megfigyelhető. A harsányi oltár gazgadon faragott, szabadon álló stipese, díszes tabernákuluma és gyertyatartói is a kompozícióhoz tartoznak. Harsány és Miskolc között a távolság csak néhány kilométer. Az 1744-ben felszentelt miskolci főoltár*

5 (3. kép) teljesen megegyezik koncepciójában, felépítésében, díszítőelemeiben a harsányi oltárral. A templom és szentélye díszesebb, nagyobb, mint Harsányban, s így az oltár is monumentálisabb hatást kelt. Az oltár részletei, a stipes, a faragott ornamentikával zsúfolt tabernákulum és az egyéb faragványok kiváló kvalitásúak. A miskolci oltárral kapcsolatban már Aggházy Mária

7 felvetette, hogy az oltár mestere a sziléziai származáséi, Kassán letelepedett művész, Joseph Hartman szobrász

8 lehetett. Az éijabb kutatások ezt a feltevést mégjobban megerősítették. Stíluskritikai alapon a harsányi oltár is Hartman oeuvrejébe sorolhaté). Mindkét templom építtetése és felszentelése egy-egy ismert egri kanonok nevéhez fűződik. .'i. kep Miskolc, alsóvárosi plébániatemplom, főoltár. Joseph Hartman, 1744; Hász András felvétele