Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Granasztóiné Györffy Katalin: A színpadszerűség és anyagszerűség megjelenése az északkelet-magyarországi oltárművészetben

A színpadszerűség és anyagszerűség megjelenése az ész akke 1 e t-m agy ar or sz ági oltárművészetben* G. GYÖRFFY KATALIN A tridenti zsinat által megújított katolikus vallás legfontosabb üzenete, Isten és a Hit győzelme színpadi jelenetet utánozva, színpadszerű elrendezésben kerül bemutatásra a barokk és rokokó oltárokon. A római Sta Maria della Vittoria-templom Cornaro-kápolnájának Gian Lorenzo Bernini által megformált oltárán Avilai Szent Teréz extázisa, vagy a bajorországi Weltenburg apátsági templomában Cosmas Damian Asam Szent György-főoltára ennek a barokk színpadi illuzionizmusnak a cséicspontja. Érvényesül-e a magyarországi oltárművészetben és szobrászatban a színpadiasság, az érzékeket megtévesztő anyagszerűség? A magyarországi barokk és rokokó művészet nem hozott létre olyan lélegzetelállító oltárokat és templombelsőket, mint számos dél-németországi, de születtek jelentős alkotások, amelyek, szerényebb eszközökkel ugyan, de törekedtek a drámai jelenetek színpadszerű bemutatására, a színpadi díszlet perspektívájának, a színpadi fényeffektusoknak az oltárokon való alkalmazására. Aggházy Mária

1 a magyarországi barokk szobrászatról késztilt monográfiájában felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy a rokokó szobrászat legjelentősebb hazai művei az ország északkeleti vidékein találhatók. Előzmények nélkülinek tartotta

2 elsősorban Johann Anton Kraussjászói szobrász oltárművészeti és szobrászati tevékenységét Jászon és Egerben.- Krauss dél-bajoroszági stíluskapcsolataira sem igen talált magyarázatot. Valóban nehéz megérteni, hog)' távol a közép-európai nagy barokk művészeti központoktól, Münchentől, Prágától, Bécstől, Pozsonytól, megvalósulhatott az egri jezsuita templom izgalmas rokokó főoltára. Ha azonban alaposabban elemezzük e vidék, Északkelet-Magyarország szobrászatát az 1730 és 1770 közötti időszakban, rájövünk, hogy Krauss műve betetőzése és utolsó állomása egy hosszéi fejlődési folyamatnak. Ez a fejlődés 1687-ben indult meg, amikor Eger felszabadult a török megszállás alól. Az egri püspökök ekkor már több mint száz éve elhagyták székvárosukat és Kassán tartc»zkodtak. Újjá kellett építeni a rommá lett várost ahhoz, hogy a péispökség visszaköltözhessen. Az egri egyházmegye egyesítése, újjászervezése is komoly feladatot jelentett. Erős kezű, határozott püspökre volt szükség. Telekessy István a századfordulótól, Erdődy Gábor 1713-tól, Barkóczy Ferenc 1745-től nagy lendülettel irányította a városban és az egyházmegyében meginduló építkezése-