Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Granasztóiné Györffy Katalin: A színpadszerűség és anyagszerűség megjelenése az északkelet-magyarországi oltárművészetben

ket. Barkóczy püspököt az abszolutisztikus vezetés különösen jellemezte. A hatalmas birtokokkal rendelkező földesúr, két megyének a főispánja, olyan vállalkozásokba kezdett, amelyek elsősorban az ő hatalmasságát voltak hivatottak dicsőíteni, és nem voltak arányban a helyi viszonyokkal és hagyományokkal. Természetesen a nag)' építkezésekhez számos mesteremberre volt szükség, akik nagy számban érkeztek az egri püspökök kapcsolatai révén Bécsből és más ausztriai tartományokból. Az uralkodni vágyó, kiváló képességekkel megáldott Barkóczy püspök megteremtette az anyagi és társadalmi feltételét az új művészet, a rokokó elterjedésének, amely elsősorban a templombelsők díszítésében, az oltárművészetben és a szobrászatban bontakozott ki. Az egyházmegye északi vidékein a fafaragásnak a középkortól kezdve komoly hagyományai voltak, amelyek a barokk idején is továbbéltek vagy újra éledtek. A késő gótika legszebb szárnyasoltárai még a 18. században is több felvidéki templomban, így Kassán és Lőcsén is eredeti helyükön találhatók. Az ideérkező, itt letelepedő művészek a megfelelő feltételek közölt, az élő hagyomány hatása alatt, az igényes megrendelők számára olyan műveket hoztak létre, amelyek az ország más vidékein csak elszórva fordulnak elő. Az egri egyházmegye területén terjedt el az a függönyös, vagy drapériás oltártípus, amely magán viseli a rokokó oltárok ismert jellegzetességeit: a színpadszerű1. kép Langenzersdorf (Alsó-Ausztria), r. k. plébániatemplom, főoltár, Matthias Steinl műhelye, 1711-15; fotó: Bundesdenkmalamt, Wien, Neg. Nr.: N 18122.