Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Gerőné Sándor Mária: A pécsi várbeli Aranyos Mária-kápolna egy reneszánsz kőemléke
kassai, vésett, gótikus sírkövön van szurokszerű berakás, valamint Cudar Imre gyulafehérvári sírkövének feliratában. 18 Magyarországon a vörös márvány használatában - hasonlóan a Salzburg környéki és dél-bajor kőfaragóműhelyekhez - egyfajta iparszerű és az országos kereskedelemben is jelentkező tevékenységgel is lehet számolni. 19 A vörös márványból készült faragványok többsége sírkő, síremlék volt Ausztriában és Bajorországban is. Ügy Magyarországon, mint tőlünk nyugatabbra az orsztrák és a délnémet területen megtalálhatók a reneszánsz címerkövek és címeres táblák. Magyarországon ezek két központban készülhettek, úgymint Budán és Esztergomban. A Gerecse hegységben lévő vörös márvány bányák ebben az időben az. esztergomi érsekség tu 1 aj do nában vo 1 tak. A pécsi sírfedlap mintakincsének előzményeit a 15. század végéről származó, reneszánsz címerköveken és címeres táblákon kereshetjük. Fedlapunk mintakincséhez, valamint a koszorú és a szalagmotívum jellegéhez legközelebb áll Báthori Andrásnak az ecsedi várból származó, 1484-es évszámmal jelzett címerköve. Hasonlójellegű Báthori Miklós váci palotájából származó és 1485-ös évszámot viselő címeres táblája, valamint Báthori István országbíró címere 1488-ból. Ezeket a címeres táblákat csak a minta és a kompozíció szempontjából tekinthetjük előzményeknek. 20 Ennek a címerkőtípusnak a leggazdagabb díszítésű darabja Szatmári György későbbi püspök 1492-ből származó, kassai címere. 21 Itt a levelekből és gyümölcsökből komponált, csokrokból font, ovális koszorú alsé) és felső részén a függőleges tengely vonalában találjuk a lebegő szalagdíszítést. Finom, magas színvonalú megmunkálása itáliai mester munkájára vall. A talán legkorábbi vésett, vörös márvány, reneszánsz címer töredékét a budai várpalotából ismerjük, ez feltételezhetően Mátyás korából származik. A címert vésett levél- és gyümölcs-minta szegélyezi. 22 Egerből a vésett sírkövek néhány szép darabját ismerjük. Elsőként említjük Chaholi Gáspár egri kanonok finoman vésett sírkövét 1514-ből. 23 Egy virágmotívumokkal finoman vésett, vörös márvány sírkő darabja ugyancsak a 16. század elejéről származik. A harmadik vésett vörös márvány sírkő Chaby István várkapitány sírköve (1534) volt. Ezt a sírkövet középen címer díszíti, amelyet egy leveles-indás keret fog körül. Magát a vörös márvány lapot vonalkeret zárja le. 24 Már Balogh Jolán eg)' közös műhely létére utalt az egri vésett sírkövek készítőjeként. 25 Az egri vár 15. század végi, 16. század eleji története azonban szoros kapcsolatot mutat Esztergommal. 26 A szakirodalom a Jagelló-kori sírköveknek két központi műhelyét határozza meg, az egyik Buda, a másik Esztergom. 27 A koszorúval övezett és szalaggal díszített címertáblákat a fentiekben jórészt végigtekintettük, s mint láttuk, azok a 15. század végéről származók voltak. A sírkő, mint konzervatív műfaj ezt az Itália-szerte ismert, antikizáló motívumot csak a Jagelló-kor elején vette át. Vörös márványból faragott, gyümölcsből és levélből komponált koszorúval övezett és szalaggal díszített, címeres sírkövet az 1510 körüli évekből ismerünk Budáról, a budai Domonkos templom szentélyéből. 28 A koszorús, címeres, szalagdíszítésű sírköveket a szakirodalom részben Johannes Fiorentinushoz köti. A Johannes Fiorentinus-probléma éppen száz éve foglalkoztatja a magyar művészettörténeti szakirodalmat. 29 Ezért e kérdésre a pécsi sírfedlapunk feldolgozása során nem kívánunk kitérni. Tesszük ezt annál is inkább, mivel Horler Miklós 1983-ban e témakört újra és alaposan áttekintette, és az e kérdésben kialakult valamennyi véleményt ismertette; ennek eredményeként Johannes Fiorentinus esztergomi tevékenységét új szempontokkal gazdagította. 30
