Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gerőné Sándor Mária: A pécsi várbeli Aranyos Mária-kápolna egy reneszánsz kőemléke

Mindezek ellenére azonban e kérdést nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy hatása a pécsi darabunkon is érezhető. Bizonyos tekintetben erre utal a koszorú a lebegő szalaggal és a koszorúban lévő címerpajzs is. Ugyanis figyelemre méltó, hogy a Johannes Fiorentinus által szignált művek kőzött van néhány olyan, amelyen a címerpajzs felső oldalát középen egy liliomszerűen csokorba kötött rozettapár díszíti. Ilyen például a menyői kaputimpanonon lévő Désházy-címer, vagy a Forgách-síremlék címerpajzsa. Ennek a pajzs csúcsát díszítő kompozíciónak az elemeiben leegyszerűsített formája jelentkezik darabunkon is.

31 Ezt a sírkőtípust egyszerűen egy Itáliából származó, antikizáló reneszánsz típusnak kell elfogadnunk, függetlenül a mesterkérdéstől. Ez a kompozíciós séma 1515 körül jelenik meg Esztergomban. Végezetül, ha a pécsi sírfedlapunk esetében összevetjük a kompozíciót és a technikát, úgy arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a kompozíciója tipikus a Jagelló-kori reneszánsz sírkőplasztika antikizalé» irányzatában. Technikai szempontból azonban két összetevőt kellett vizsgálnunk, egyrészt a vésett technikát amelyet legkorábban Budáról, majd Egerből és Esztergomból'

12 is ismerünk -, másrészt a díszítés módját. A pécsi darabunk azonban egyedi technikai megoldást képvisel azzal, hogy a vésett mintát szurokberakás díszíti. Ez az itáliai eredetű technika ismert volt Magyarországon is a gótikus sírkőszobrászatban. A Jagelló-kori reneszánsz kompozíció és a középkori, szurokberakásos, vésett technika egyaránt az itáliai előzményekre enged következtetni. Mindenesetre a pécsi reneszánsz anyag ismeretében azt ki kell zárnunk, hogy darabunk helyben készült volna. Ezt a megállapítást úgy anyaga, mint stílusa és technikája egyaránt alátámasztja. Feltételezésünk szerint sírfedlapunk az esztergomi műhely munkája. Pontos kormeghatározása a címer töredékes volta miatt nem lehetséges. Valószínű, hogy a 16. század első évtizedeiben készülhetett, megrendelője pedig a székesegyház, illetve a Püspökvár valamely magasrangú személyisége lehetett. Ezen rövid tanulmányunk keretében megkíséreltük egy Magyarországon eddig nem ismert reneszánsz sírfedlap feldolgozását, amelynek eredményeként megállapíthatjuk, hogy Johannes Fiorentinus esztergomi műhelyének hatása e darabon keresztül a pécsi emlékanyagban is kimutatható.

33 JEGYZETEK 1. Györffy 1987. 356. 2. Györffy 1987. 356-362. 3. Dercsényi — Pogány - Szentkirályi 1966. 212-217.; Dercsényi 1973. 9-13. 4. Györffy 1987. 359.; G. Sándor 1993/a. 29.; G. Sándor 1993/b. 105-106. 5. Haüy 1687. 6. Hermang 1754. 7. Petrovich 1963. 180. Petrovich úgv értelmezi, hogy a kápolna épülete a székesegyház északi oldalához hozzáépített volt. Az ásatás a székesegyháztól északra tárta fel a kápolnát, amely azonban attól távolabb állott, a két épület nem volt clsszeépítve. 8. Koller 1782-1812. V. 613. 9. Petrovich 1963. 180. 12. jegyzet. 10. Az. ásatások városrendezési célból kezdődtek. A munkát Pécs város támogatásával az Országos Műemléki Felügyelőség költségén végeztük (G. Sándor Mária - Gerő Győző). 11. G. Sándor 1993/b. 105-114.; 6. ábra/ 12. A 14. század közepén alapított kápolna feltárása során igen jelentős, gótikus .szobortöredékek kerültek elő a 14-15. századból. A gótikus szoborlelet jelen tanulmányunk tárgyát nem képezi. A