Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kubinyi András: A Gergelylaki Buzlaiak a középkor végén

ságának presztízse is egyengette karrierjét, noha - mint láttuk - apja a nagyságo­soktól visszaesett a vitézlők közé. Az 1490-es királyválasztó országgyűlésen kétség kívül nem vett részt a bárók között. Igen tanulságos azonban az 1492. évi ország­gyűlés alkalmával a magyar főurak által kiállított oklevél, amelyben elfogadják a Habsburgok örökösödését. Ezt - a szlavóniai és a horvátországi urakon kívül, akik külön oklevelet adtak ki - hetven úr nevében bocsátották ki. Ott van valamennyi báró, de az ún. előkelőknek, a nemesség vezető rétegének színe-java is: tekinté­lyes, gyakran várbirtokos urak, jó családi háttérrel. A névsor összeállítói nem vol­tak ugyan teljesen következetesek, de általában igyekeztek tekintettel lenni a csa­ládok politikai és vagyoni súlyára, és rangsorára. Az első 29 név vitathatatlan bá­rókból áll. Őket követi egy Jakcsi, két Dombóvári Dombai, három Gersei Pető, Ráskai Balázs és három Szekcsői Herceg. Ráskai kivételével, aki ekkor kerül kama­rásmesterként az igazi bárók közé, valamennyien olyan családból származnak, amelyek már több bárót adtak. Utánok - a 42. helyen - nem más következik, mint Buzlai Mózes. Őt a Dóci fivérek, majd eg)' tekintélyes bárói család sarja, Pelsőci Bebek János követi a 45. helyen. 64 A 46-70. szám alatt gyakorlatilag csupa „előke­lőt", bárónak nem számító család sarját találjuk. Azaz - az atyai birtokokat még nem növelő - Buzlai Mózesre kihatott apja presztízse, a mágnások közül való ki­esése ellenére. Ha netalán kételyünk lenne, hogy jogosan helyeztük-e el ide Buzlait, akkor az ellenkezőjéről győzhet meg bennünket az 1495-ös országgyűlésre kiment meghí­vók kérdése. Az közismert, hogy az országyűlésre személyre szóló meghívót csak a bárók kaptak, a nemesség megyénként kapta a meghívást. Nos, 1495-ben is így történt. A királyi kincstár számadáskönyvében meg vannak említve a kézbesítők, a címzettek és a kézbesítés költsége. (Nem szerepel mindenki, hiszen nyilván egye­sek a király mellett voltak, másokhoz, illetve a megyékhez pedig valaki, aki amúgy is odament, vállalta a kézbesítést.) Ennek ellenére két püspökhöz, 14 úrhoz - köz­tük Újlaki Lőrinc herceghez, az erdélyi vajdához, vagy Somi Józsa főkapitányhoz ­és hét megyéhez küldtek hírnököket. Az urak közül hárman nem bárók: Buzlai Mózes, Imrefi Mihály és Szerecsen György. 65 Ezt természetesen úgy is lehetne ér­telmezni, hog)' a Podmaniczky-rokonság került számításba, ugyanis Szerecsen az 1484-ben még kiskorú Margit férje lett 66 , azonban ez ellen szól, hogy egyik sógo­ruk, Podmaniczky János, a későbbi királyi kamarásmester és pozsonyi ispán 67 , már 1467-ben előfordul oklevélben 68 , azaz 1495-ben nagykorú volt, és így sógorai nem képviselhették a Podmaniczky atyafiságot. 1495-ben Buzlai és sógora, Szere­csen György, valamint Dombai Pál és Paksi Albert Tolna megyei birtokai adójából összesen 90 forintot elengedtek, mivel „szintén meg lettek választva". Tekintve, hogy az adószedés alkalmából az ispánokon és a szolgabírákon kívül választott ne­meseknek, akik az adó behajtásában segédkeztek, is fizettek, Buzlaiék is közéjük számítottak. Pontosabban, mivel a választott nemesek itt is megkapták a pénzt, a négy úr ezen kívül kapott. 69 Talán a szerepük abban állott, hogy rávették a neme­seket az adószedés engedélyezésére. Erre utalványozott pénzt a király pl. Szlavó­nia adójából 70 , és az sem lehet véletlen, hogy a tíz legtekintélyesebb erdélyi ne­mes is jóval nagyobb összeget, éspedig 1220 ft-ot kapott a királytól az adóból. 71 A Dombaiak és a Paksiak családtagjaiból többen voltak bárók, azaz újabb adatunk van Buzlai Mózes tekintélyére. Az előbbi adat azt mutatja, hogy a Tolna megyei nemesség vezetői közé számí­tott, annak ellenére, hogy igazán nem volt jelentős birtoka. Más adat azt igazolja, hogy változatlanul királyi szolgálatban állt, azaz az udvari nemességhez számított. Ugyanebben az 1495-ös esztendőben királyi parancsra és az uralkodó szolgálatá­ban Erdélybe ment, erre 250 forint költséget kapott. 72

Next

/
Thumbnails
Contents