Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Árpás Endre – Emszt Gyula - Gálos Miklós – Kertész Pál – Marek István: Az ún. Budakörnyéki márga és jelentősége a magyar építészettörténetben

parátum nyerhető, addig a bányahely meghatározása sokkal több bizonytalansággal jár. A hazai régebbi (reneszánsz és idősebb) műemlékek esetén okleveles adatok ritkán utalnak a kőanyag származására, illetőleg az ilyen irányú feldolgozások még hiányosak, az Európa jó részén egyértelműen használható írott források nálunk nem segítik a bányahelyek kutatását. A kőanyagok igen ritkán egyediek olyan mértékben, hogy kőzettani típusuk csak egyetlenegy bányahellyel lehessen azonosítíiató (pl. a porfido rosso antico egyiptomi bányája), általában azonban a kőanyag különböző helyen fekvő bányahelyeiből kell azt vagy azokat kiválasztani, amely(ek) az elemzések során származásra valószínűsíthető (k). A bányahelyek közül eleve kiesnek azok, amelyek az építés idejének viszonyai között nem voltak elérhetők (pl. a reneszánsz időszakban a görög márványok), és így csak azokat lehet figyelembe venni, amelyek abban az időben hozzáférhető területen (földrajzi tartományban) voltak találhatók. A bányahely meghatározása során tehát a kőzettani azonosság mellett egyéb (közlekedési, politikai, gazdasági) szempontokat is figyelembe kell venni, azért egy körülhatárolható, az adott korra mértékadó földrajzi tartományon belüli, kőzettanilag egyértelmlűen azonosított előfordulás jöhet számításba. (Kertész 1982). A műeméki kőanyagok kutatásának mintegy két évtizedes tevékenysége a kőzettani azonosításban sok esetben semmilyen nehézséget nem okozott, a meghatározott és régebbi leírásokban (pl. Papp 1941) is ismert bányahelyek vagy legalább bányakörzetek egyértelműen azonosíthatóak voltak. Már a kutatási munkák legelején szemünk elé került azonban egy kőzet, amelyet az addigi hazai kutatások nem említettek; ezt a kutatás során a későbbiekben „Budakörnyéki" márga gyűjtőnévvel láttunk el. A simontornyai vár Horler Miklós irányította feltárási és helyreállítási munkái során került vizsgálat alá az a kőanyag, amely a kezdeti vizsgálatok alapján nem volt az ismert hazai kőzetek közé besorolható. (1. kép) A kőanvagot először Simon1. kép Reneszánsz korlát 2. kép Reneszánsz korlát-részlet az esztergomi a simontornyai várban palotából (tanszéki szám: ESZ-11)