Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája
tek az angyal ruházatán és szárnyain, illetve a pajzsról eltüntették a dalmát címert. Miután így elkészült az oromcsempe agyagmodellje, kiégették, majd negatívot vettek le róla, és ebből nyomták ki az oromcsempéket. Ezt az eljárást az oromcsempék és a fülkés csempék angyalfiguráinak formai azonossága, valamint az előbbiek kisebb mérete bizonyítja. Az azonos elemekből felépülő különböző csempék készítési technikájának egy másik különleges módját is megfigyelhettük e kályha csempéinek vizsgálata kapcsán. A kályhához tartozó, sziklás talajos oroszlános csempe már régóta ismert volt a szakirodalomban, éppúgy mint a lovagalakos kályha hozzá hasonló, másik típusú, egyszerűbb oroszlános csempéje. 28 Bár Visegrádon ez az egyszerűbb oroszlános csempeváltozat nem került elő, szerencsére mégis alkalmunk volt egymás mellé tenni az egyszerűbb változat egyik budai példányát és a sziklás talajos változat visegrádi példányát. 29 Az alapos megfigyelés nyilvánvalóvá tette, hog)' a két csempetípus oroszlánfigurája mind formájában, mind pedig méreteiben teljesen azonos, egyik sem utánzat, vagy a másikról levont negatívból készült másolat. Mindkét csempetípus negatívját ugyanarról a pozitív modellről húzták le. A két csempe eltérő részleteit magyarázhatná, hogy ezt a modellt több önálló elemből állították össze, és ezeket az elemeket esetleg cserélgethették, különböző negatívokat állítva elő ily módon. Ennek az eljárásnak a használata valószínűnek is tűnik a két csempetípus eltérő formájú és méretű kerete esetében. A kétféle oroszlános csempe között azonban nemcsak a keretelésben mutatkoznak különbségek, hanem az oroszlán közvetlen környezetében is. A mi szempontunkból a leglényegesebb eltérés a talaj ábrázolásánál figyelhető meg. Az egyik - a visegrádi Mátyás-kori kályhában is jelenlévő - csempetípuson az oroszlán stilizált sziklás talajon fekszik, az egyszerűbb típusnál a talajt durva, vízszintes vonalak jelképezik. A talaj nem készülhetett különálló elemből az eredeti pozitívon, ugyanis az oroszlán lábai is belenyúlnak - bizonyosak lehetünk benne, hogy ugyanazon a pozitív elemen alakították ki a talajformát is, mint az oroszlánét. A két csempetípusnak a legapróbb részletekig azonos oroszlánfigurája, de az ugyanarról a modellelemről származó, eltérő talajábrázolása csak úgy magyarázható, hogy az egyik csempetípus készítése során az eredeti modellt átfaragták. Ha alaposabban megvizsgáljuk a két csempét, észre kell vennünk, hogy az egyszerűbb változaton a talaj durván ábrázolt, vízszintes vonalai mélyebb síkon helyezkednek el, mint a másik típuson a sziklás talaj felszíne. Ez annyit jelent, hogy az eredeti változat a sziklás talajos volt, majd annak pozitívján elég durván visszafaragták az eredeti talajt. Erre a sorrendre vall az is, hogy más részleteiben is a sziklás talajos típus a gazdagabb, a másik ennek leegyszerűsítése révén keletkezhetett. A felsorolt érvek kellően bizonyítják, hogy a kétfajta oroszlános csempe közül az eredeti a Visegrádon is feltűnő, gazdagabb sziklás talajos változat volt. Valamikor ennek pozitívját átfaragták. Meglehetősen durva beavatkozásról, a minta erőteljes elszegényítéséről van szó, tehát csakis valamilyen kényszerítő körülmény - esetleg az eredeti pozitív sérülése - bírhatta rá a kályhásmestert a beavatkozásra. 30 Elméletileg előfordulhatott volna, bár nem hangzik tül valószínűnek, hogy néhány, még az eredeti modellről készített negatív túlélte a pozitív átalakítását, és még hosszabb ideig használatban maradt, esetleg az átalakított pozitív alapján készült csempékkel párhuzamosan. Ez az idő azonban nem lehetett túl hosszú. A visegrádi Mátyás-kori kályha csempéi semmi esetre sem kerülhettek ki túlságosan régi, elhasznált negatívból, hiszen mindegyikük feltűnően jó minőségű, éles lenyomat.
