Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája
ki palotaszárnyat sem kímélte. Ennek falait is mindenütt visszabontották az újonnan kialakított udvarszintig. A romok elpusztításának okait nem ismerjük. Biztosan közrejátszott bennük a kőbányászás szándéka, hiszen feltűnő, hogy az erkély és a palotaszárnyak faragott kőanyagából jóformán csak a rombolás idején már kihullott, törmelékek alá került, illetve a másodlagos felhasználásra nem alkalmas apróbb kövek kerültek elő. A többit nyilván elszállították, és más építkezéseken használták fel. A rombolás nyilvánvalóan összefüggött a visegrádi uradalom birtoklásáról már hosszú ideje húzódó perrel is, amely éppen ezekben az években közeledett a végéhez. Az uradalmat I. Lipóttól megszerző Stahremberg családtól a kamarának 1756-ban sikerült visszaperelnie Visegrádot. 20 A per vége felé a Stahrembergek vagy azért vágtak bele a palota lebontásába, hog}' az utolsó pillanatban minél nagyobb hasznot tudjanak húzni uradalmukból, vagy esetleg egy utolsó elkeseredett próbálkozás volt ez, az egykori királyi birtoklás egyik bizonyítékának eltüntetésére. Az 1991-es feltárás során jól megfigyelhettük, hogy a nyugati szárnyban előkerült Mátyás-kori kályhacsempék döntő többsége a 18. század közepi bontási réteg legalján került elő, bár voltak töredékek lejjebb, a fokozatosan lerakódott alsó pusztulási rétegben is. A cseriipedarabok elhelyezkedése alaprajzilag is jellegzetes eloszlást mutatott. A nagyobb, déli terein alatti térben alig találtunk töredékeket, csak az északi válaszfal alatt kezdtek el hirtelen sűrűsödni a leletek. Az északi terem alatti területen mindenhol került elő kályhacsempe, de a legtöbbre a terem délkeleti sarka alatt bukkantunk. Innen távolodva minden irányban fogyott a csempeleletek száma. E megfigyelések alapján biztosan állíthatjuk, hogy a kályha a nyugati szárny északi termének délkeleti sarka közelében állott. A kályha A kályhás terein alatti területen, a 91 /XV. szelvényben, illetve a 91/XIV. szelvény északi szélén a palota pusztulási rétegeiből előkerült kályhacsempék döntő többsége Mátyás-kori volt. Mindössze néhány darab Anjou-, illetve Zsigmond-kori csempetöredéket találtunk itt. Az innen előkerült Mátyás-kori csempék minden típusából viszonylag nagy mennyiségű töredéket találtunk. Ezek alapján minden típus pontosan rekonstruálható, és a belőlük álló egykori kályha hiteles rekonstrukciójára is lehetőség van. Jelenleg a feldolgozó munkának még a kezdetén járunk: a töredékeknek még csak a típusonkénti szétválogatása történt meg. Azonban már ebből is megállapítható a kályha felépítése. Még csak becsülni tudjuk az előkerült csempék mennyiségét, de úgy tűnik, a kályha teljes csempeanyagának legalább a feléből vannak töredékek. A csempetöredékek restaurálásának és feldolgozásának befejezetlensége miatt a kályha részletes publikálása még nem áll módunkban. Erre majd Kocsis Edit készülő visegrádi kályhacsempe korpuszában lesz lehetőség. A leletek előzetes áttekintése azonban e kályha néhány olyan vonására hívta fel a figyelmet, amelveket hasznosnak találtunk mielőbb a nvilvánosság elé tárni. Az alábbiakban felsorolandó összes csempetípus töredékei egymással összekeveredve, azonos rétegekből, azonos területről kerültek elő. Kerámiaanyaguk és mázaik is teljes mértékben megegyeznek. Mindegyik durva kvarcszemcsékkel soványított, vörösre égetett anyagból készült. Jellemzőjük, hogy hátlapjukon az égetés során világos, sárgásfehér réteg keletkezett. A máz alatt sárgásfehér engob borítja őket, a mázuk rézoxidzöld, illetve sárgásbarna. Bizonyosak lehetünk benne,
