Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája

de ami megmaradt, annak pontos lelőkörülményeiről sincsenek részletes feljegyzések. A legfőbb akadályt azonban ezeknek és a II. világháború után Hé[j Miklós által végzett ásatások leletanyagának feldolgozatlansága jelentette.

3 Ezért, miután 1985- től újra elindult a palota feltárása

4

, elsődleges feladatunknak tekintettük a korábbi ásatások dokumentációjának és leletanyagának tudományos feldolgozását. E munka keretében 1990 óta folyik a palota kályhacsempe-leleteinek vizsgálata is, amelyet Kocsis Edit végez. A tervszerű feldolgozó munka mellett a szerencse is mellénk szegődött. Az 1986- os ásatás során a palota utcai szárnyában, az úgynevezett északnyugati épületben nyitott egyik szelvényből (86/11.), a pusztulási omladékrétegből feltűnően nagy mennyiségű Mátyás-kori kályhacsempe-töredék került elő. Mikor 1991-ben lehetőségünk nyílott az egész helyiség feltárására (91/XIV., 91/XV. szelvények), már biztosak lehettünk abban, hogy egy, valaha az emeleti teremben állt Mátyáskori kályhának a földszintre zuhant omladékával állunk szemben.

5 (1-2. kép) 1. kép A visegrádi északnyugati palotaszárny vázlatos helyszínrajza: a vonalkázott terület a Mátyás címeres kályha lelőhelye; Búzás Gergely rajza 2. kép A 92/XIV. szelvény északi metszete; Visegrád, Mátyás király Múzeum, Adattár