Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Buzás Gergely – Lővei Pál: A visegrádi királyi palota Mátyás címeres kályhája

A lelőhely A visegrádi királyi palota mai elrendezése a Zsigmond-kor elején, a 14. század utolsó évtizedében alakult ki. Az ekkor kiépített, kb. 123x123 m-es alapterületű palotaegyüttes északi felét foglalták el a leggazdagabb épületek. A hegyoldalban épült fel a négyzetes, középudvaros alaprajzú északkeleti lakópalota. Ehhez csatlakozott nyugat felől az épületegyüttes reprezentatív tereit magábafoglaló északnyugati palota.

0 Ez a palotaépület egyemeletes volt, udvari homlokzata előtt szintén emeletes, oszlopos folyosó futott végig. A két épületszárny földszintjének nagy részét két, árkádíwel egybenyitott raktártér foglalta el. Az északi szárny alatti tér boltozott volt, a nyugati alatti viszont fafödémes. Az emeleten az északi szárnyban egy nagyterem és egy, ennek keleti oldalához csatlakozó előcsarnok helyezkedett el. A nyugati szárny nagyobbik, északi felében egy másik, az előbbinél valamivel kisebb méretű terem kapott helyet. Ehhez dél felől még más helyiségek is csatlakozhattak, de ez a rész még nagyrészt feltáratlan, így beosztásáról biztosat nem állíthatunk. Az északnyugati palota nagytermeit már a Zsigmondkorban díszes cserépkályhák fűtötték. Egy ilyen kályhának a csempéit a Mátyáskori átépítés során valószínűleg az északi szárny utcára néző ablakán hajították ki az építkezési törmelékkel együtt. Egy másik kályha darabjait pedig az udvari folyosó emeletéről dobták le az udvar északnyugati sarkába. A korai Zsigmond-kori palota átépítését Mátyás az 1470-es évek második felében kezdte el. A munkák valószínűleg itt, az északnyugati palota épületén kezdődtek el. Erre vall az, hogy a nyugati szárny utcai homlokzatát díszítő nagy zárt erkély címersorozatában szerepel Beatrix királyné címere - akivel 1476. december 12-én kötött házasságot Mátyás -, valamint az 1478-ban meghalt Matucsinai Gábor kalocsai érsek címere is. Ez a két címer behatárolja az erkély kövei kifaragásának idejét. Ezt a keltezést megerősíti az 1481-ben elhunyt Garai Jób címerpajzsa

10

, valamint Piber Benedek címere is, amelyek ugyancsak az erkélyt díszítették. Piber mint visegrádi várnagy a palota építkezésének irányítója lehetett 1476 és 1481-ben bekövetkezett halála között.

11 Az ő külön kifaragott címerét az erkély emeleti boltozatára erősítették fel, és ez valószínűvé teszi, hogy legkésőbb 1481ben az erkélynek már állnia kellett.

12 A palota építési menetéről az oroszlános kút 1483-as

13 és az északkeleti palotaépület földszinti kerengőjének boltozatába bevésett, 1484-es évszám

14 tudósít. A munka befejezéséről nincsen adatunk, de a fentiek alapján bizonyos, hogv elhúzódott az 1480-as évek közepéig, vag)' azon túl is. Kérdéses, hogy milyen mértékben szakaszolták az átépítést. A jelek arra vallanak, hogy bár nem egyszerre kezdték meg az egyes épületszárnyak munkálatait, berendezésükre és használatbavételükre mégis valószínűleg egyszerre került sor.

10 Az északnyugati palota északi szárnyában nincs nyoma komolyabb Mátyás-kori átalakításnak. Annál jelentősebbek voltak azonban az udvari homlokzat folyosóin és a nyugati szárnyban végzett munkák. A folyosókat gyakorlatilag teljesen kicserélték, csak a földszinti oszlopok alatti térdfalat hagyták meg részben, bár ennek eredeti magasságából is visszabontottak. Az új oszlopok egyikének lábazatán újra feltűnnek Beatrix királyné címerének elemei: Aragónia" és Jeruzsálem címere, Dalmácia és Moldova címere mellett. A nyugati szárny északi felét elfoglaló földszinti teret belső falpillérekre támasztott, kőből falazott, fiókos dongaboltozattal fedték le. A boltozat utolsó, északi szakaszának pillérpálja a többinél szélesebb volt, egy boltozat mögé rejtett téglahevedert hordozott. A hevederív minden bizonnyal egy emeleti válaszfalat tartott. Ezt bizonyította még, hogy e pillérek kö-