Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Lukács Zsuzsa – Szónoky Miklós – Hadnagy Árpád: A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kőfaragványairól

9. kép Angyalalak torzója; Galacanu Efstatia (OMvH) felvétele 10. kép Bőségszarut tartó angyal torzója; Galacanu Efstatia (OMvH) felvétele ki és déli barokk bejárata felett elhelyezett büsztök és puttók is, melyeket 1948ban, Kontuly Béla freskóinak készítésekor

40 vettek le helyükről. Összesen 22 szobor vagy annak torzója, töredéke került elő, köztük több olyan, melyekről a szakirodalom nem tesz említést (köztük Mária Magdolna szép torzója, angyalalakok, stb.). (8-10. kép) Úgy tűnik, a szerzetesek a kolostor területén, vagy környékén álló, sérült szobrokat hosszú idő óta folyamatosan összegyárjtötték és megőrizték.

41 E faragványok - a korábbiaktól eltérően - már az ország központi területeivel állnak művészi kapcsolatban. Kőzettani vizsgálatok A templom és a kolostor feltárásánál előkerült kőzetanyag kézenfekvő kérdést vetett fel, honnan, a korabeli Magyarország melyik bányájából került a beépítés helyére. A gazdaságtörténeti és közlekedésföldrajzi vizsgálatok szűkebb területre irányítják a figyelmet, de a pontosabb lehatárolást az összehasonlító művészettörténeti és geológiai vizsgálatok adhatják meg.

42 Az előkerült, nagy mennyiségű kőzetet a helyszíni vizsgálatok után típusokba soroltuk, s a típusokból vett mintákon végeztük el a kőzettani azonosítást. A források alapján eddig is ismert volt, hogy az Alföld délkeleti részének terméskő díszítő elemei nagyrészt az erdélyi „sóúton", a Maroson kerültek ide.

43 A beazonosított, alsó-kréta „kárpáti" homokkő, szarmáciai (miocén) oolitos és foraminiferás (Miliolinás) mészkő és a pleisztocén édesvízi mészkő (travertino)