Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Lukács Zsuzsa – Szónoky Miklós – Hadnagy Árpád: A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kőfaragványairól

mölcsöket mutat. Ennek távolabbi párhuzama ugyancsak megtalálható a gyulafehérvári székesegyház északi mellékhajójában...A gyulafehérvári egészen szoros kapcsolatok pedig kétségtelenül bizonyítják, hogy a szegedi ispotályos templom a XIII. század első harmadában, még a tatárjárás előtt épült az ugyanekkor működő gyulafehérvári műhely műveként. A két épület összefüggéseinek gazdaságtörténeti alapja a marosmenti elhelyezkedésük, illetve a marosi sóút, melynek építészettörténeti szerepét - a későrománkorban az elmondottaknál - csattanósabban aligha lehetne tanúsítani."

34 Entz Géza megállapításait a geológiai vizsgálatok is igazolták. Külön csoportját alkotja a szegedi kolostorban előkerült faragványoknak a „barokk szobortemető"-ből származó szoborlelet.

33 Ezek legjelentősebbje a hagyomány szerint 1708-ban már álló Napbaöltözött Asszony-szoborcsoport (Mária-oszlop), amit 1752-ben megújítottak, kőkerítéssel vettek körül (és ez utóbbira négy, lámpást tartó angyalalakot helyeztek). Ez a szoborcsoport 1948-ban - Bálint Sándor szavaival élve - „gondatlanságból" pusztult el.

36 Szerencsére mind az architektonikus faragványok nagy része, mind a három főalak és néhány angyaltorzó - melyeket már korábban eltávolítottak - is megmaradt a földben.

37 Nem károsodott a szobrok és az oszloptörzs eredeti festése sem.

38 Ide kerültek az 1863-ban készült „Szent István felajánlja a koronát a Magyarok Nagyasszonyának" szoborcsoport töredékei

39

, továbbá a templom hajójának észa8. kép Bűnbánó Magdohia barokk torzója a szobortemetőből; Galacanu Efstatia (OMvH) felvétele