Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Marosi Ernő: Újabb Zsigmond-portrék
olykor uralkodásuk megítélésének (pl. keresztényüldöző császárok) sommás jellemzésére is. Zsigmond ebben a Julius Caesarral és Jézus Krisztussal kezdődő sorban az egyetlen, a portrészerű elevenség valamely igényével visszaadott alak. Érthető, ha portré-mivoltában nélkülözi az individuális jegyeket: ebben osztozik a Zsigmond-ikonográfia képi dokumentumainak többségével. A reprezentatív képeknek ebben a kategóriájában a portré személyes azonosító vonásai mellékesek: a hangsúly a személynek méltóságával való azonosságán van. Azt a két Zsigmond-képet, amelyek magyarul itt kerülnek először ismertetésre, csak pár év (talán kettő) választja el egymástól, mégis, időben nagyon különböznek. A berlini fiatalabb: Zsigmond 1417 táján, másfél évtizeddel korábban volt ilyen; a valeriai éppen megfelelhet 1435 tájának. De nem ez az igazi különbség köztük. A pápa-császár-rotulus időbeli színtere a világtörténelem, benne az időbeliség egészen más, mint e világban közönségesen. Ennek a világnak az időbelisége a megváltás művének megvalósulásával, az üdvtörténettel mérhető. A svájci portré konkrét, individuális megjelenésének időbeli tartalma az emberi élet. Talán ez is közrejátszott abban, hogy még Zsigmond posztumusz ikonográfiájának nagy részében is képei tulajdonképpen a tetterős római királyt, s nem a császárt jelenítik meg. JEGYZETEK 1. Windecke:: „ein schöner herre und fürste": Eberhart Windeckes Denkwürdigkeiten zur Geschichte des Zeitalters Kaiser Sigismunds. Hg. von W. Altmann. Berlin 1893. 418; Poggio Bracciolini: „comitas" és „maiestas", id.: Vayer Lajos: Masolino és Róma. Bp. 1962. 139, 297; Enea Silvio Piccolomini: „í'acies digna imperio": id. Knauer, Elfriede: Kaiser Sigismund. Eine ikonographische Nachlese. In: Festschrift für Otto von Simson zum 65. Geburtstag, Berlin 1977. 188, 5. jegyzet. - vö. „Zsigmond 'szépségéről', azaz a lágy stílus ideáljának megfelelő arcvonásairól" Polleross, Friedrich -B.: Das sakrale Identifikationsporträt. Ein höfischer Bildtypus vom 13. bis zum 20. Jahrhundert, Manuskripte zur Kunstwissenschaft in der Wernerschen Verlagsgesellschaft. Worms 1986. 180, a következő oldalakon a Zsigmond-portréazonosítások és kritériumaik alapos megrostálásával. 2. Kéry, Bertalan: Kaiser Sigismund - Ikonographie. Wien 1972. Újabb áttekintés: Végh János: Zsigmond király képzőművészed ábrázolásairól. In. Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Bp. 1987. Tanulmányok 93. skk és Katalógus 29. skk. 3. Az általa „szakrális identifikációs portrénak" nevezett kriptoportré alapvető motívumát „a császárság szentségének demonstrációjára irányuló tendenciában" határozza meg Polleross 1988. (mint 1. jegyzet) 29, s ezért tartja különösen a szent királyokkal való azonosítást „a méltóság analógiájának": uo. 71. Hasonlóan: Ladner, Gerharl: Die Anfänge des Kriptoporträts. In. Michael Stettier zum 70. Geburtstag. Von Angesicht zu Angesicht, Porträtstudien. Bern 1983. 78-97, viszont: azzal a megállapítással, hogy „a kriptoportré története...az individualizmusnak és a naturalizmusnak a szakrális szférába való betörését jelend" (uo. 96). A kérdést szintén elsősorban a természettanulmányok szempontjából ítéli meg Reinle, Adolf: Das stellvertretende Bildnis. Plastiken und Gemälde von der Antike bis ins 19. Jahrhundert. Zürich-München 1984. 144. skk., ugyanakkor jelezve a „tudatosan más ikonográfiái cím alá rejtőzés" elemét. Reinle rendszerében egyébként különösen fontos helyet kap a Repräsentationsbild: i. m. 66. skk. 4. E tényező jelentőségéhez és példáihoz 1. Wammetsberger, Helga: Individuum und Typ in den Porträts Kaiser Karls IV. Wissenchaftliche Zeitschrift der Friedrich-Schiller-Universität Jena 16 (1967) 86; Sherman Pachter, Claire: The Portraits of Charles V of France (1338-1380), New York 1969, 21. skk. 5. V. ö. Altmann, Wilhelm: Studien zu Eberhart Windeck. Berlin 1891. 3. skk; Wyss, Adolf: Eberhard Windecks Buch von Kaiser Sigismund und seine Unerlieferung. Leipzig 1894. (Sonderdruck aus: Centralblatt für Bibliothekswesen XI, 36. skk). Ebben a szöveg tradíció áttekintése, a verziók egymáshoz való viszonyának tisztázása. Az itt V 2-ként jelzett, 1442-es szövegredakciót tartalmazó kódex: Bécs, Osterreichische Nationalbibliothek, Cod. 13.975 színesen lavírozott tollrajzokkal gazdagon illusztrált. - A teljességhez hozzátartozik, hogy az e többszáz képet tartalmazó kézirat facsimile kiadására tett, 1987-es kezdeményezéseink sikertelenek maradtak.
