Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Horler Miklós 70 éves. Hokkyné Sallay Marianne köszöntője

UNESCO felkérésére több ízben is részt vett különböző nemzetközi szakértői bizottságok munkájában. 1976 óta a belgiumi Louvaini (Leuven) Egyetem Műemlékvédelmi Intézetének tanára a műemlékhelyreállítások módszertana tárgykörében. Nemzetközi szakmai elismerését jelenti, hogy 1977-ben a francia Műemléki Főépítészek Társasága levelező tagjává választotta, 1983-ban pedig a Belga Királyi Akadémia külföldi tagjává választotta, ugyanebben az évben a francia kulturális miniszter a Művészetek és Tudományok Lovagrendjével tüntette ki. Irányítási, szervezési tevékenysége mellett külön kell szólnunk tervezési és tudományos munkásságáról. Számos budapesti műemléki lakóház helyreállítási tervein kívül nevéhez fűződik a nagykereki Bocskay-vár, a simontornyai vár és az esztergomi Bakócz-kápolna helyreállítása. Tudományos munkássága a műemlékvédelem fentebb már említett elvi és módszertani kérdésein tűi kiterjed a műemléki topográfiára (Budapest Műemléki Topográfiája I-II. kötet), a műemlékvédelem időszerű szakmai-politikai kérdéseire. Az építészettörténeten belül a késő középkor és a reneszánsz építészet kérdéseivel, a magyar és az európai műemlékvédelem történetével foglalkozik. Önálló könyvek (Szentendre városmonográfiája, az esztergomi Bakócz-kápolna monográfiája) és 130 különböző magyar- és idegennyelvű cikk és tanulmány jelenti Horler Miklós széleskörű tudományos tevékenységét. Az ő nevéhez fűződik annak az országos alapkutatási programnak a megalapítása és szervezése, amely Magyarország építészeti töredékeinek helyzetével, feldolgozásával, közzétételével foglalkozik: a Lapidarium Hungaricum-nak eddig két kötete jelent meg. Tudományos munkássága alapján 1981-ben a TMB a művészettörténeti tudományok kandidátusává nyilvánította, 1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki doktorává avatta, majd 1991-ben a művészettörténeti tudományok doktora lett. Az irányítás, szervezés, tudományos és tervezői munka nem kis leterhelést jelentett és jelent még ma is. Horler Miklós mégis szerepet vállalt és vállal a műemléki szakemberek képzésében is. 1974-1990 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetében tanított; a műemlékvédelem c. tantárgy előadója a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Műemlékvédelmi Szakmérnöki Tagozatán is. 1957 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának, és 1991-től a Művészettörténeti Bizottságnak is. A Magyar Építőművészek Szövetségének alapító-, majd 1982-1990 között vezetőségi tagja és a Szövetség Műemléki Bizottságának elnöke volt. Alapító tagja az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának, 1992-ben a Magyar Unesco Bizottság is tagjává választotta. Külföldi kitüntetései mellett 1972-ben a műemlékvédelem területén kifejtett kiemelkedő elméleti, valamint tervezői munkásságáért Ybl Miklós-díjat kapott. 1981-ben kitüntették a Magyar Műemlékvédelemért plakettel. 1983-ban Budapest Főváros Tanácsa Reitter Ferenc-díjban részesítette. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1984-ben Neki ítélte az Ipolyi Arnold-érmet, 1993. március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki életművéért. Fáradhatatlanul, az ifjabb nemzedékek számára követendő lelkesedéssel, dinamizmussal dolgozik, küzd azért az ügyért, amellyel 1949-ben, már 44 éve elkötelezte magát: a műemlékvédelemért. Meg nem alkuvóan a legmagasabb szintű elvi