Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

hajójának belső kiképzése fehérre festett, barokk stílusú, egymás feletti két-két íve között lépcsős falpilléreken nyugszik a hevederek közötti két csehsüvegboltozat. A diadalív mögötti szentélynégyzetet ugyancsak kóbordás román keresztboltozat borítja, az apszist pedig félkupola. Az alacsonyabb oldalhajókon és a szentély oldalain levő mellékterekben dongaboltozatok vannak lent és a felső szinten egyaránt. A torony első emelete ma barokk mellvédes orgonakarzat, déli oldalán azonban láthatók az egykori felső kápolna részletei. A templom berendezéséből a hajóban faragott barokk padok vannak a templomot újjáépítő Bíró Márton címerével díszített diadalív északi oldalán hangvetős, a négy evangélista szobraival ékesített barokk szószék, a szentélynégyzet északi oldalán fedeles barokk főpapi pad, az apszisban a helyreállítás során rekonstruált eredeti barokk oltár áll (34. kép). Az oldalfolyosókban mindkét szinten mellékoltárok képek középkori és barokk síremlékek a kutatás során előkerült köfaragványok az egykori felszereléshez tartozó tárgyak találhatók. A templom helyén állott, ismeretlen korú kisebb egyház elé a 13. század második negyedében építtette az eredetileg északi és déli oldalaival szabadon álló tornyot az akkor Örsnek nevezett települést birtokló, Rátót-nembeli Örsi család, a Batthyányak őse. A torony emeletén volt Szt. Mihály-kápolna oltárát 1235 és 1244 között Bertalan veszprémi püspök szentelte fel. Az 1962 és 1965 között folytatott régészeti feltárás és falvizsgálat megállapította, hogy ez a kápolna a torony földszintjén levő fülkébe eltemetett, valószínűleg a prépostságot alapító Örsi Miske ispán sírja felett emelkedett. Ehhez a toronyhoz épült, feltehetően már a tatárjárás után a mai kiterjedésű templom, eredetileg egyhajós formában. Az oldalhajók ugyanis nem tartoztak a belső térhez, csak egy-egy oldalajtóval csatlakoztak ahhoz, és eredetileg a kegyúri család temetkezőhelyei voltak. A felettük húzódó emeleten viszont a templom terébe nyíló karzatok, a földszinti oldalkápolnák felett pedig talán a prépostság papjainak cellái lehettek. A kutatás során előkerült gótikus kőbordák arra utalnak, hogy a hajót a 14. században beboltozhatták. Veszprém 1552-ben bekövetkezett eleste után a prépostság megszűnt, a templom leégett, ismeretlen korú helyreállítása után pedig az időközben megerősödött református gyülekezet használta. Bedöléssel fenyegető boltozatai miatt 1701-ben használaton kívül volt. Az 1729-ben felsóörsi prépostnak kinevezett Padányi Bíró Márton 1731 és 1743 között építtette újjá a ma látható barokk részletekkel és felszereléssel. Mesterei ismeretlenek. A szószék 1743-ban készült, vele egyidős a főoltár és a berendezés barokk darabjai is. Legutoljára 1745-ben az orgona készült el. A Szt. Rozália-oltárképet 1833-ban festették egy másutt építendő kápolna számára, a Madonna-képet 1854-ben Szoldatics Ferenc, az 1943-ig főoltárképként használt Mária Magdolna-képet 1868-ban a bécsi Johann Hermann festette. Több múlt századi tatarozás után a templom szakszerű restaurálását 1943-ban kezdte meg az akkori műemléki hatóság Lux Kálmán vezetésével, ez azonban a háború miatt abbamaradt. 1962 és 1968 között az OMF állíttatta helyre (38. ábra). (Védett műemlék.) Prépostház, Dózsa György tér 3. Ismeretlen korú, méretű és formájú középkori épület helyére a kegyúr Batthyányak és Padányi Bíró Márton prépost 1732-1748 között építtették U alaprajzzal, pincével, boltozott szobákkal, istállóval és gazdasági épületekkel. Az összetett tömegű, földszintes ház homlokzatain sima falszegélyek között fröcskölt fel-