Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

ületű mezőkben helyezkednek el a szalagkeretes, zsalus ablakok. Kőkeretes utcai főkapuja felett törtvonalú íves párkány által lezárt mezőben az aranygyapjas-rend láncával és barokk levéldíszítéssel körülvett, koronás Batthyány címert faragtak, az építkezés befejezését megörökítő 1748-as évszámmal. Utcai szárnyát 1967-68-ban, déli részét a benne levő plébániával, helytörténeti múzeummal és a községi könyvtárral 1975-76-ban állította helyre az OMF. (Védett műemlék.) Köves-kúria, Szabadság u. 3. Iskolának használt, nagyméretű, L alaprajzú épület, fószárnya alatt kívülről nyíló pince, afelett boltozott udvari folyosóról nyíló boltozott szobák Utcára néző rövid homlokzatán két kosáríves ablak amely a hasonló udvarival együtt árkádos, nyitott tornác volt eredetileg. Höbörcsös vakolatú homlokzatait és az abban ülő nyílásokat sima vakolatsávok keretezik. Késő barokk épület. (Műemlékileg védett.) HIDEGKÚT R.k. templom. Homlokzat előtti tornyos, kétboltszakaszos hajóval és abban háromnyílású falazott karzattal, egyenes záródású szentéllyel épült a 18. század végén. A szentély északi oldalán sekrestye. Háromrészes főpárkánnyal fedett, simára vakolt homlokzatait kettős falsávok osztják mezőkre. Hasonló vakolatképzésű a kétemeletes tornya is, amelyet egyszerű gúlasisak koronáz. A középkorban Felső- és Alsóhidegkútból álló falunak 1318-ban Szt. Györgyről elnevezett temploma volt. 1779-ben a mai falutól nyugatra még állt egy kéttornyos templom romja, amelyet 1834 előtt bontottak le és 1864-ben már csak alapjai látszottak. 1760 körül az újratelepített Hidegkút lakosai fatemplomot építettek ez 1780-ig állt. Helyére a mai templomot a földesúr Esterházy Károly egri püspök 1779 és 1782 között építtette Pauly Mihállyal. Oltárképét 1797-ben Schweighart Tóbiás pápai uradalmi festő készítette. (Műemlékileg védett.) KIRÁLYSZENTISTVÁN Ref. templom. Klasszicista részletekkel, késő barokk alaprajzi és tömegformálással épített egyhajós, háromszakaszos csehsüvegboltozattal fedett teremtemplom íves végződéssel és a bejárati főhomlokzat felett emelkedő toronnyal (29c. ábra). Sima falsávos homlokzatai egyszerűek főhomlokzatát mélyen tagozott párkányok osztják. A torony két oldalán íves oromfalon kővázák ülnek. Az órapárkányos tornyon kis hegyes sisak. Belsejének mindkét végén karzat van: a torony alatt egyívű, a másikon két pilléren álló. Fából faragott klasszicista szószéke és padjai vannak. A helyén álló és a középkori falunak nevet adó, Szt. István királyról elnevezett középkori templomról a 14. század eleji pápai tizedjegyzékek tudósítanak. Papjait a 16. századig említik. Egy 1748. évi tanú vallatás szerint a XVIII. század elején állították helyre romjaiból a reformátusok amikor még boltozott szentélye és sekrestyéje volt és kapuja felett 1515-ös évszám volt olvasható. 1721-ben hajóból, szentélyből és sekrestyéből állt, falazott oltár volt benne, a szentély oldalfalában pedig ablakformájú fülke. 1834-ig ezt a templomot használták, helyére emelték 1839-41-ben a mait. (Műemlékileg védett.)