Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A klasszicizmus kora
nyékén és Balatonfüreden kívül a Balaton körül szétszórtan, mindenütt megtalálhatók. A nagy birtokközpontok kastélyai addigra már mindenütt álltak ezért a klasszicizmus csak átalakítások bővítések formájában jelentkezett rajtuk. A sümegi püspöki kastély park felőli középrizalitját valamikor az 1820-as években, valószínűleg keszthelyi mester alakította át. A nagyvázsonyi kastély kerti homlokzata elé oszlopos-timpanonos portikusz épült. A déli parton Balatonlellén építették át az ottani két kúriát oszlopos tornácokkal és portikusszal az 1830-as években. Ugyanebben az időben bővítették a boglári Bárány-kúriát, Somogytúron pedig felépítették a Bosnyák-kúriát. A táblabíróvilág korának nevezett évtizedek említésre méltó Balaton körüli emlékei a kisnemesi Kötcse kúriái. Veszprémben, a város akkori déli szélét jelző vásártér mentén az 1810-es években épültek a környékbeli nemesség városi lakóházaiként a Rosos és a Balassa családok kúriái. Veszprémben és Sümegen Keszthelyhez hasonlóan a polgárházakon is számtalan nyomot hagyott a klasszicizmus. Mindhárom városban sok épület található ebből a korból. A balatonfüredi Kerek-templomon kívül az 1810-es évektől a tó mindkét oldalán új templomok épültek és korábbiak épültek át a klasszicizmus formáival. A 19. század első évtizedeinek templomépítészetére még mindig a késői, a klasszicizáló barokk nyomta rá bélyegét, ezért Balatonkenese 1819-ben újonnan épült, Nagyvázsony 1823-tól, Balatonakaii 1827-ben és Palóznak 1835-ben átépített templomai sokkal kevésbé mutatnak klasszicista részleteket, mint ahogy az építésük időpontja nyomán hihető lenne. A klasszicizáló késő barokk még az olyan újonnan emelt templomokon is érezhető, mint Csajág 1809-ből, Királyszentistván 1839-1841-ból, Barnag 1845-ből származó, már valóban klasszicista templomai vagy akár az 1832-34-ben épült aszófői és az 1826-30-ban emelt balatonfüredi református templom. Az ugyanakkor épített veszprémi piarista templom viszont már a késői klasszicizmus stílussajátosságait mutatja, akárcsak az 1830-31-ben készült temetőkápolna. A felsorolt, Veszprém körüli templomépítkezések több olyan ottani iparosmestemek a nevét örökítették meg akik a város klasszicista emlékeinek létrehozásában részt vettek. Közéjük tartozik és talán az 1820-1830-as évek egyik sokat foglalkoztatott mestere az a Strakovics vagy Strapkovics Sebestyén kőműves, aki a balatonfüredi és a balatonkenesei templomok építője volt, az ugyancsak veszprémi Fogt József ácsmesterrel együtt. Ok készítették Tümmler Henrik tervei alapján a veszprémi Tűztorony klasszicista átépítését is. Veszprémben ekkor változatlanul sok olyan mesterembert találunk akiknek munkássága az építőiparral kapcsolatos, bár az olyan kiemelkedő emlékeken, mint a füredi Kerek-templom, győri és keszthelyi mesterek dolgoztak, csupán a belső festést végezte a veszprémi ifjabb Bucher Ferenc. A valószínűleg apja mellett tanult festő eddig ismert legkorábbi műve a veszprémi székesegyház két mellékoltárképe 1812ből való. A további kutatás feladata annak felderítése, hogy az ezt követő majdnem két évtizeden át mit és hol dolgozott. 1830-ban az újonnan épült füredi református templomon aranyozást vállalt, 1834-ben a veszprémi Szt. Anna-kápolnában festett, 1836 és 1840 között pedig a piaristák ottani templomában, 1838-ban és 1845-ben a székesegyházban javítási munkát végzett, 1846-ban a toronyórákat aranyozta. Ugyanebben az évben készítette a füredi Kerek-templom grisaille-képeit és Szentantal fára oltárképet festett. További működése ma még ismeretlen. A 19. század első fele a Balaton-környék ma ismert népi építészetének virágkora. Ebben az időben terjedt el a kő- és téglaépítkezés, és váltotta fel szinte mindenütt a fából
