Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A klasszicizmus kora

készült épületeket a maradandóbb anyagból épített falusi lakóház, bár az alkalmazott szerkezetek, a továbbra is természetesen fából ácsolt tetők és a gazdasági melléképületek még mindig számtalan, a középkorig visszavezethető formai megoldás továbbéléséről tanúskodnak. Az ősi faépítkezés nyomai ennek következtében ma már csak a Balaton délnyugati sarka körül találhatók meg, főleg Balatonszentgyörgy környékén és itt-ott a Keszthelyi-hegység szólóterületein. Ott Gyenesdiástól Balatongyörökig a 17. századig visszamenően maradtak meg boronapincék. Az ősibb, kétosztatú, konyhából és szobából álló házak az olyan, egykori szegény zsellér falvakban fordulnak még elő, mint amilyen Kékkút volt, vagy másutt, a Káli-medence falvainak vagy Zamárdinak a zsellérek lakta részeiben. A 19. századra a korábbi nemesi kúriák és a városi polgárházak, főleg azonban a nagybirtok uradalmi építészetének hatására általános lett a háromosztatú, a szobából, konyhából és kamrából álló lakóház, amely előtt ebben a korban jelent meg az oszlopos, pilléres tornác (22. kép), az oromfalakon a vakolatból készített, sokszor virágmintás, évszámos és az építtető névbetűivel ellátott díszítés (32. ábra). Az addigi füstös konyhákat lassan felváltották a falazott szabadkémények a gazdagabb házakban megjelentek a boltozatok. A Balaton környékének nagyobb része a néprajztudomány által közép-dunántúlinak nevezett lakóházterületbe tartozik. Ebből kivételt a tó partjának északkeleti szakasza alkot, amely az előbbi és a kisalföldi, valamint a közép-magyarországi házterület köztes, 32. ábra Bálványos, Petőfi u. 58.