Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A barokk stílus kora
A templomokat kifestő művészek mellett több, a berendezések készítésében részt vevő mester neve is ismert. A veszprémi ferenceseknél a 18-19. század fordulóján a helybeli Jakabovics László és Kertner György szobrász, valamint Errat József asztalos dolgozott. A 18. század utolsó harmadában épített templomokban, katolikusokban és protestánsokban egyaránt, sok művészileg értékes berendezési tárgy található, főleg fafaragású padok és szószékek. Köztük említésre méltó a vörösberényi, a felsóörsi, a lovasi, a monostorapáti, a ságvári, a balatonendrédi és a balatonkeresztúri katolikus templomok a kóröshegyi református templom szószéke, padjai. A 18. század utolsó negyedének építészetében a vezető szerepet a Balaton környékének nagyobb részén Veszprém vette át. A művészek és a mesterek innen indultak Somogyba és Zalába is, sőt, amint Bucher szereplése bizonyítja, annál távolabbi tájakra is. A pápai Pauly Mihály itteni működése kivételnek tekinthető. A püspöki székhelyen kívül egyetlen művészi központként Keszthely maradt meg. A századvég kastélyépítészetéhez tartozik a Széchényiek kóröshegyi, mértéktartó és kiegyensúlyozott arányú egyemeletes kis kastélya. Hasonló részletképzésű volt a következő század első felében átépített nagyvázsonyi Zichy-kastély és Vörösberény egykori, kastély jellegű jezsuita kolostora. A kisebb nemesi kúriák sorába tartoznak a már említett kapolcsin kívül a még korábbi barokk formákat mutató balatonfüredi Gombás-kúria, az átlakított arácsi Széchényi-, a füredi Esterházy- és a gyulakeszi, ugyancsak Esterházy-kiskastélyok kúriák. A nemesség vidéki lakóházain kívül a városokban is rendelkezett lakóhelyekkel, a Balaton környékén főleg Veszprémben és Sümegen. Az előbbin a később városházának használt, 1793-ban épített Kapuváry-ház, Sümegen a Szt. István tér jobb oldalán sorakozó kisnemesi házak az említésre méltók. A nemesi kúriákkal, illetve a városi lakóházakkal megközelítően azonos kialakításúak a nagyméretű vidéki plébániák, köztük Kéthely, Balatoncsicsó, Marcali, Tapolca ilyen épületei. A 18. század végéről több helyen maradtak meg későbbi barokk polgárházak ilyenek Veszprémben, Sümegen, Keszthelyen találhatók szép számmal. Ekkor, a század végén vált jelentőssé az északi Balaton-parton Füred, akkor még a tihanyi apátság birtoka. A mai szívkórház területén a savanyúvízforrásokra épített gyógyfürdő az előző század végétől már ismert volt, az első építkezést maradandó anyagból azonban az 1740-es években kezdték meg. 1748-ban fürdőház és vendéglő működött Füreden, tíz év múlva orvosa is volt a kis telepnek. A Festeticsek keszthelyfenékpusztai hajóépítő műhelyéből 1760-ban vízrebocsájtott Phoenix vitorlással megindult a balatoni hajóforgalom, amely számára már akkor kikötő épült Füreden. 1780 körül parkosították a fördöteleptől északra elterülő területet és ott angolkertet létesítettek. Pálóczi Horváth Ádám 1785-ben készült térképén ott láthatók a fürdőházak és a park. 1787-ben kápolna is állt a füredi savanyúvizen. A fürdő az 1790-es évekre élénk társadalmi élet központjává fejldódött, a Gyógy tér körüli épületeket ekkor kezdték építeni. 1789-ben kelt a Helytartótanácsnak az a rendelete, amelynek értelmében mindazok akik a füredi Savanyúvizen földszintes házat építtetnek tizenöt éves, akik pedig emeleteset, 20 éves adómentességet kapnak. Egy mindent elmosó felhőszakadás után, 1787-ben készült a tér közepén levő ivókút foglalása, ezt 1788-ban tetővel fedték. Az első, emeletes fürdőház terve 1792-ből származik, készítői Johann Krauss budai kamarai építőmester
