Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A barokk stílus kora

rágta a rezi bányából hozott kőből az ablakok kereteit, a kaput a felette levő erkéllyel, az attika vázáit és szobrait, Orsatti díszítette mennyezeteit, ő és Wachtlender a kápolnát, Vogl ugyanannak a mennyezetét és oltárképét festette. Az atlaszok tartotta erkély mögött levő egykori dísztermet a hagyomány szerint Franz Anton Maulbertsch festette ki. A Bécsből hívott osztrák festómóvész díszítette a püspök által emeltetett új plébániatemplomot. Ezt 1756 és 1759 között építették. Maulbertschnek az egész templom belsejét kitöltő, remekművű freskósorozata is 1759-re készült el (14. kép). A belső harmóniáját alkotó együttes berendezése, annak gazdag barokk-rokokó faragványai ismeretlen faragók művei, amelyek talán az elpusztult tüskevári pálos kolostor berendezését is faragó pápai asztalosok működésével hozhatók kapcsolatba. Bíró Márton a sümegi ferenceseket is támogatta építkezéseikben. 1745-ben templomuk szentélyét festette ki az egyébként ismeretlen Joseph Wagmeisterrel, főoltárukat fejeztette be két kőszegi mesterrel, Valentin Fancz festővel és Johann Georg Kajser asztalossal. 1754-55-ben új tetőt készíttetett kolostorukra és templomukra, 1760-ban szószéket adományozott nekik, és kolostoruk belső átalakításához járult hozzá. A városban új iskolát és iskolameseri lakóházat, plébániát, több uradalmi tiszti lakóházat, beszálló vendéglót építtetett. A több falura kiterjedő sümegi uradalom számára a vár alatti majorban a ma is álló, nagyméretű istállót emeltette a körülötte levő házakkal, a várostól délre pedig tehenészetet istállóval, színekkel, cselédházakkal. A püspök építkezésein Veszprémben dolgozott az említett Tietharth József kőművesmester, 1744-ben és 1756-ban a székesegyházon, 1750 körül pedig a várbeli megyeháza helyét mérte fel, és talán annak építésében is részt vett. A székesegyház tetőszerkezetét 1756-ban Engszler Mihály zirci ács építette. Ugyanott, a Szt. Imre-kápolnában a nyirádi templomot is kifestő Joseph Amteszner veszprémi festő dolgozott, a székesegyház padjait pedig pápai asztalos faragta. A Bíró Márton által állíttatott szobrok: a nagyméretű veszprémi, a kisebb egerszegi és sümegi Szentháromság-emlékművek készítője a Pestről Veszprémbe telepedett Schmidt Ferenc szobrász. A kőfaragómunkát a várpalotai Walch Tamás végezte. A veszprémi Szentháromság-szobor felállítása előtt Bíró lebontatta a székesegyház déli oldalánál álló házsort; és ezzel, valamint a korábban építtetett kanonoki házával és préposti palotájával megindította a várnegyed főterének kialakítását, amelyet Dubniczay István kanonok sarokházának felépítése tett teljessé 1751-ben. Padányi Bíró Márton körül Dubniczayn kívül Lenthy István nagyprépost tartozott az építtetők sorába, az általa 1755-56-ban emeletetett ságvári templommal. Bíró környezetében kezdte egyházi pályafutását a századvég nagy építtetője, Esterházy Károly, a későbbi egri püspök, akkor még rátóti prépost és veszprémi kanonok Nevéhez fűződik Vigántpetend, később Arács, Hidegkút, Kővágóörs és Szentbékkála templomának építése. A veszprémi adatok tanúsága alapján Sümeg mellett mégiscsak a püspöki és egyben megyeszékhely Veszprém volt a Balaton vidékének építési központja, ahonnan kőművesek ácsok, kőfaragók és szobrászok indultak távolabbi tájak építkezéseire. Veszprémben tekintélyes építőipari oáhek működtek, mégis a város 18. századi barokk építészetének formálásában pápai, zirci, várpalotai mesterek is részt vettek. Ez is bizonyítja, hogy a nagybirtok uradalmai segítették egymást az építkezések lebonyolításában és szervezésében, ahogy azt a sümegi Kacher szobrász balatonkereszturi, a keszthelyi Holcz kőfaragó sümegi vagy Bíró Márton „sümegi mester"-ének pápai munkássága