Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A barokk stílus kora
mutatja. Szentkirályszabadja középkori templomának újjáépítésén 1755-ben várpalotai kőművesek és ácsok dolgoztak. A felsorakoztatott mesterek egyben annak is bizonyítékai, hogy Veszprémen kívül Sümegen, Várpalotán voltak az építőiparral kapcsolatos céhek egyúttal azonban azt is, hogy a nagybirtokos építtetők ha érdekük megkívánta, fenntartás nélkül átlépték az egyes céhek működési területének határait. A harmadik központ Keszthelyen alakult ki az 1750-es években. Itt az 1745-ben megkezdett kastélyépítéssel indult annak az uradalmi építőszervezetnek kialakítása, amelyet 1751-tól 1783-ig a lotharingiai származású, valószínűleg Bécsből szerződtetett Christoph Carl von Hofstädter uradalmi építész vezetett. Keszthely a több megyére kiterjedő Festetics dominium központja volt, innen szervezték a Soprontól Csáktornyáig húzódó uradalmak építkezéseit, itt készültek azok tervrajzai, itt történt a tervezéstől az anyagelszámolásig minden adminisztráció az uradalmi építési hivatalban. Vezető építészek keze alatt építőmester képzettségű kőművesek és építési Írnokok végezték az irányítást, pallérjaik veztésével pedig kőművesek kőfaragók ácsok és egyéb iparosok az építés munkáját. A keszthelyi Festetics levéltár gazdag tervanyaga hallatlan méretű építkezésről beszél, egyúttal arra is rávilágít, hogy a jól szervezett nagybirtok gazdálkodásának milyen sokféle épületre volt szüksége. Az építési iroda kastélyt és parkot, az óriási Festetics-birtok kegyúri templomait, plébániákat, kolostorokat, iskolákat és tanítólakásokat, a tiszttartói lakóháztól a cselédházakig a malmoktól az istállókon keresztül a magtárakig tervezett és épített épületeket. A fennmaradt terveken többnyire Hofstädter aláírása olvasható, ez azonban nem jelenti azt, hogy azok készítője is ó volt. Az építési irodában a vezető építész beosztottjaként építész gyakornokok, mérnökök rajzolók dolgoztak, a kevésbé jelentós épületek terveit pedig sokszor a kőműves- vagy az ácsmester készítette. Az iparosokat az uradalom, miként a hozzáértő mesteremberek hiányában Magyarországon másutt is, Ausztriából, Dél-németországból, Morva- és Csehországból telepítették Ezt a tényt támasztja alá a sümegi és a veszprémi barokk emlékeivel kapcsolatban felsorolt iparosok német neve. Keszthely elsősorban a kőfaragás és a szobrászat messze kiható központja lett, ahogy az a közeli, jó minőségű követ adó bányák következtében már a középkorban is volt. A kőműveseket, kőfaragókat és ácsokat magába foglaló építő céhet Hofstädter szervezte meg még 1751-ben. A keszthelyi céhélet eszerint elég későn indult meg ha tekintetbe vesszük hogy a legelső hasonló, vegyes céhet 1703-ban szervezték Veszprémben. 1752 és 1760 között négy kőfaragó érkezett Keszthelyre, a sümegi püspöki kastéllyal kapcsolatban már említett Franz Holcz, Joseph Hartmader, Antony Schluger és Thomas Naderer. A Fájdalmas Krisztus szobrával koronázott közös síremlékük az őket követő Joseph Spenn műve, a keszthelyi temető 1775ből származó emléke. A helyi, céhbe tömörült iparosok felkészültsége azonban úgy látszik nem minden feladat végzésére volt alkalmas, ezért a ferences templom főoltárát, amelyet 1767 körül Hofstädter tervezett, a Bécsből hozatott Martin Karl Köhler szobrásszal készíttették el. Keszthelyen a 18. század középső évtizedeiben emelt épületekből alig marad valami, mert valamennyit átépítették később. A kastély és környéke helyzetét egy 1759-ből származó helyszínrajz ábrázolja. Rajta a kastély abban az U alaprajzi formában látható, ahogy azt a mellette levő kisebb parkkal Hofstädter első, 1755-ból való tervrajza mutatja (26. ábra).
