Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A török-kor

viszont az elesett Kanizsával szemben új végvárakat kellett építeni, a régieket pedig tovább erősíteni. Veszprém és Tihany a 17. század első felében kapta azt a formáját, ahogyan Octavian Leuckharden császári hadmérnök felmérési rajzai ábrázolják. Az 1651ben készített tihanyi rajzok szerint ott a korábbi külső palánk egy részét kőfallá építették át, az 1656-ból származó veszprémi rajzok pedig azt tanúsítják hogy a Tűztorony mellett ma is magasodó délnyugati bástya és a vár északi részének bástyái a század közepére épültek fel, miközben a korábbi palánkok egy része helyett itt is kőfal épült. Leuckharden jelentéseiben ennek ellenére gyenge, rosszul védhető, elavult várnak írta le Tihanyt és Veszprémet egyaránt. A Tihanyban folyó építkezés bizonyítéka a fehérvári bégnek az az 1650-ből származó magyar nyelvű levele, amelyben engedélyt adott a papkeszi református gyülekezet számára, hogy a prédikátoruk házát és templomukat a tihanyi várban dolgozó Osvát és Faytli nevű német kőművesmesterek megjavíthassák. A Balatontól északra fekvő kis várakban is folyt építkezés. Vázsonyban, amelyet 1649-tól a Zichyek birtokoltak, a század közepe után a lakószárnyakat építették át és új, barokk korlátú faragott kőlépcsőt készítettek az udvarban. Szigligeten a Lengyel kúria 22. ábra Fonyód végvára. Giulio Turco 1569-ben készített rajza