Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - Az államalapítás és a román stílus kora

tétben az Árpád-kori Veszprém sem királyi, sem királynéi székhely, sem királynéi temetkezőhely nem volt, valamint azt, hogy a veszprémi püspökök királynékoronázási joga sem kötődött a helyhez. Veszprém várának ennél gyakorlatibb jelentősége volt, innen irányították ugyanis a Dunántúl középső részeinek egyházszervezését és a térítőmunkát, amit a püspökök vezetésével a vármegyék székhelyeire helyezett esperesek végeztek a Szent István király törvényeiben előírt tíz falunkénti egy templom építésével együtt. A legkorábbi falusi templomokról semmiféle tudósítás nem maradt; és mindezideig egyértelmű régészeti bizonyítékuk sincs. Feltételezés lehet csupán, hogy a tihanyi alapítólevél 1055-ben említett leilei Szt. Kelemen egyháza közéjük tartozott. Ali. század első felében valószínűleg fából épültek ezek a templomok Csak így értelmezhető ugyanis Szt. László királynak az a század végéről származó törvénye, amely szerint a régiségük miatt pusztulófélben levő templomokat újjá kellett építeni. Az államalapító és egyházszervezó Szt. István király alapította Pribina egykori székhelyén, az akkor már Zalavárnak nevezett földvárban azt az 1019 után épített bencés kolostort, amely az első és ismert alaprajzú templom. Ezt is Szt. Adorján mártír tiszteletére szentelték akárcsak Pribina templomát. A védőszent nevének továbbélése annak bizonyítéka, hogy a keresztény hagyomány tovább élt a környék lakosságában és talán a templom is azonos a korábbi templommal. Falai az elmúlt századokban nyomtalanul eltűntek helyükön homokbánya gödre terül el. Alaprajzát egy 16. század közepi rajz őrizte meg ez a köréje épített török kori végvárat ábrázolja. A rajz szerint a kolostortemplom háromhajós lehetett, a 16. században azonban már csak egyik belső pillérsora állt, fóhajóját félköríves szentély zárta. A szentélyével keletre tájolt templom délnyugati sarka előtt vastag falú torony emelkedett. A rajzon ábrázolt, a templom déli oldalához csatlakozó kolostor valószínűleg későbbi időből származott. (4. ábra) A zalavári templom alaprajza az ezredforduló észak-itáliai templomainak kedvelt formáját mutatja. A keszthelyi múzeumban őrzött, részben fehér márványból faragott töredékei ugyancsak ezt az itáliai hatást támasztják alá. Az akantuszleveles oszlop- és pillérfők lombardiai, a szalagfonatos domborművek Velence környéki hatásról tanúskodnak. A megmaradt faragványok harmadik csoportja olyan palmettadíszes kövekből áll, amelyek készítése a 11. századi királyi kőfaragóműhelyekben másutt is megtalálható keleti, bizánci és talán már hazai tanultságú mesterekkel hozható kapcsolatba. Ezek a faragványok ajtókat kereteztek részben a szentély korlátjához tartozhattak részben padlóburkolat lapjai voltak. A középkori Zalavár ma álló egyetlen építészeti emléke a récéskuti bazilika romja. A Zalaváron említett templomok közt ez az egyetlen, amelynek építési korában a szakmai vita megegyezik és azt 11. századinak tartja. Háromhajós, három apszissal épített, kívül azonban egyenesen záródó templom volt. Alaprajzi elrendezésében ez is a Velence, Aquleia környéki alkotásokkal tart rokonságot. A Balaton környékének első olyan emléke, amelyből összefüggő építészeti részlet maradt ránk az I. András király által alapított tihanyi bencés kolostor altemploma (1. kép). Az 1055-ben kiállított alapítólevélben említett kolostor ma már ismeretlen. A háromhajós altemplom két pár durván faragott oszlopa annak all. századi magyarországi korai román építészetnek képviselője, amelyet a korabeli európai építészethez hasonlóan a részletek nélküli dísztelenség és egyedül az architektonikus tagolás jellemez. Az