Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kovalovszki Júlia: Árpád-kori bronzöntő műhely Feldebrőn

3. kép A bronzöntő műhely gödre a téglafalú tüzelőcsatornával. Háttérben a korai kőépület falának és padlójának részlete. Jobboldalt fönt a temető későközépkori kerítőfalának részlete. tásdarabok nem a tüzelőberendezéshez tartoznak, hanem egy nag)' méretű bronzöntvény köpenyfalának széttört darabjai voltak. A töredékek finom homokkal kevert agyagból 1-3 cm vastagságú, egymáshoz tapadó rétegekből állnak. Nag}' ívben hajló sima homorú felületüknél - amely eredetileg az öntvény fémfelületével érintkezett - sötétszürkére, kifelé pedig sötétbarnára égtek. Domború külső oldaluk egyenetlenül simított, világosvörösre égett, rajtuk helyenként utólag rátapadt kiégetlen sárga agyagréteg maradt meg. Az 5-8 cm vastagságú töredékek többségének a sima felületén világos szürke finom hamu(?)-réteg figyelhető meg, amelybe apró bronzszemcsék, ill. zöld oxidmaradványok ágyazódtak. Egyetlen olyan töredék van, amely nagyobb összefüggő darabot őrzött meg az öntvény formájából. Ennek a töredéknek mintegy 80 cm átmérőjű körbe foglalható, 7 cm széles vízszintes sima felülete van, amelynek külső ívéhez tompaszögben hajló 3 cm magasságú, legömbölyített élű lépcsőzetes kiképzés csatlakozik. A töredék egy nagyobb tál vag)' medence kihajló lapos peremének vagy talpszegélyének formájára emlékeztet (4. kép). Díszítményt egyetlen töredéken sem lehet