Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gerő László: Várromok védelme Magyarországon

fontos, mert más várainknál láttuk, hogy a helyszínen lévő gazda hiánya milyen pótolhatatlan veszteségekkel jár. (Restaurátor Pusztai Ilona építész). Tanulságos példája a magyar várrom-konzerválásnak Diósgyőr szabályos alaprajzú belsőtornyos vára, melyet külső tornyokkal erősített későbbi övezőfallal vettek körül, széles vizesárokkal. Az egészében feltárt, külső övében eléggé lepusztult vár konzerválása az ismert módszerekkel történt. Az új részeket helyenként kőbetonból pótolták, de viszonylag kis mértékű alkalmazásuk a nagyméretű falak-tornyok megjelenésében nem bántó. A vár nagy mértékű pusztulása mindenesetre aránylag sok beavatkozást kívánt a konzerváló Ferenczi Károlytól, akinek azokat véleményük szerint - sikerült a várromokhoz méltó és azoknak alárendelt szinten tartani. A sokhelyütt visszaállított középkori faragott ajtó és ablakkeretek, bordás boltozatok mellett külön csoportot alkotnak a díszkutak, amelyeket Visegrádon, Kisnánán állított helyre Szakái Ernő kőszobrász. A magyar műemlékanyagban sok a rom-vár és más rom. Egyéb emlékeinknek is jó része töredékesen maradt ránk. Ez az oka annak, hogy az emlékek konzerválásában és anastylosisaiban több érdekes értékes és valóban újszerű megoldás született itt, mint más országokban, ott ahol az emlékek állapota ezt kevésbé tette szükségessé.