Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Román András: A történeti városok nemzetközi kartájának története és tanítása

- egy új, harmadik szöveget ne állítson össze. Ezt én módosítottam, egészítettem ki több tekintetben s az ICOMOS végrehajtó bizottsága ezt terjesztette végül is a konresszus elé. Azt, hogy a világ műemlékvédelmének (s hadd tegyem hozzá: városrendezésének) most már van egy Kartája a történeti városokról, rendkívül jelentőségűnek tartom, akkor is, ha az elfogadott szövegnél az előkészületek során jobb is született. A Karta olyan irat lehet - s remélem olyan is lesz, — ami sok ország, sok város lakosságához eljut. A maga közérthetőségével egyaránt szól szakemberekhez és a városok népéhez. Fogalmazásának univerzális voltával a világ minden része történeti városaira vonatkozik, s valamennyihez szól. S noha nem vitatható, hogy a politikai, pénzügyi, jogi és társadalmi körülmények eltérőek a világ különböző részein, mégsem kétséges, hogy a történeti városok rehabilitációjának irányelvei nem lehetnek az országok fekvése vagy társadalmi berendezkedése szerint eltérőek. Az pedig, hogy 1987 óta a világ történeti városai védelmének és fejlesztésének van egy közös irányelve, történeti jelentőségű a műemlékvédelmen belül. Őszintén remélem, hogy erre is fognak annyit hivatkozni, mint a Velencei Kartára, ez is ki fogja annyira állni az idő próbáját, mint az. Már eddig is, már Washingtonban is felmerült, miért nem neveztük el a Kartát egy városról? A válasz egyszerű: mert az elfogadott szöveg nem fűződik szorosan egyetlen városhoz sem. A Történeti városok nemzetközi bizottságában éveken keresztül annak székhelyén, Egerben szövegeztük a Kartát, majd egy, az ICOMOS végrehajtó bizottsága által jóváhagyott szerkesztő bizottság Veronában véglegesítette az akkori változatot. Ezt Toledóban eg)' újabb követte, amit Párizsban ismét módosítottak, s az. egész végül Washingtonban került elfogadásra. Bármelyik városról neveznék el a Kartát, az nem fedné a valóságot. E rövid cikknek nem lehet célja, hogy a Karta szövegét ismertessem. Csupán néhány kommentárt kívánok fűzni hozzá, vagy egy-két olyan kérdésre felhívni a figyelmet, ami a végső szövegből kimaradt vagy nagyon is tömör lett. Azzal kell kezdenem, hogy a Karta lényegében megkerüli azt a kérdést, mi is tekinthető történeti városnak, amikor így kezdődik: ,A világ valamennyi városa akár spontán fejlődés, akár tudatos tervezés eredménye - történeti város, mert történelmileg meghatározott társadalmak anyagi kifejeződése." Voltaképpen érthető ez: a történetiség relatív fogalom, más Olaszországban, mint Ausztráliában. Minden ország és minden város lakosságának magának kell eldöntenie, hogy történelmét, hagyományait, fejlődését, a tárgyi emlékeinek számát tekintve milyen együtteseket és városokat tekint történetinek. Egy olasz, vag)

7 francia talán mosolyog, hogy a kanadai Lacombe városka lakói történetinek nevezik városukat, mert annak fennmaradt egy 1912-ből származó utcarészletbe, holott a lacombe-iaknak igazuk van: ha az a néhány ház az ő történeti identitásukat fejezi ki, akkor a történetiség kritériuma nem vitatható el tőle. „Őrzik a városi civilizáció hagyományos és sajátos értékeit" - mondja a Karta a történeti városokról s negyedekről és ezzel mindenképpen egyet lehet érteni. A Karta következetesen, lényegében azonos fogalmakként foglalkozik a történeti városokkal s azok történeti negyedeivel. Ez főleg abból fakad, hogy az utolsó átfogalmazáskor egyik fő szempont a tömörség, a rövidség volt. Nem mond ellent a Karta végleges szövegének az a véleményem és az a korábbi megfogalmazás, ami tett különbséget történeti negyed és történeti város között. Ez utóbbit úgy határozva meg, hogy az a történeti város, amelynek egy, vag)' több történeti negyede van. A különbség azért lehet fontos, mert a történeti városnak nem történeti, vagy legalább is ma még nem történeti, új negyedei is vannak s a velük való foglalkozásnak nyilvánvalóan másnak kell lennie, mint ahogy a történeti központhoz