Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Lukács Zsuzsa: Az ibrányi református templom kutatása és építéstörténete

2. kép A templom a gótikus átépítés után. Hoppe László rekonstrukciója Majthényi András és Busi György geodéziai felmérése alapján ezáltal egy sajátos épületforma jött létre, melynek alig akad analógiája a történeti M agyar or sz ágon. A szentélyt kőbordás boltozat fedte. A bordák kétszer hornyoltak, keskeny orrlemezűek voltak. A későgótikus boltozat szerkezetére vonatkozóan a kutatás során nem nyertünk elegendő támpontot. A keleti karzat elhelyezkedése miatt a bordaindítások helyét nem tudtuk megkeresni, ezen kívül az előkerült bordadarabok csekély száma

17 és a csomópontok hiánya sem enged meg egy rekonstrukciós kísérletet. A gótikus szentélyt három csúcsíves ablak világította meg,

18 kettő délen, egy délkeleten, továbbá egy káróablak keleten. A gótikus ablakok jóval magasabban voltak, mint ma. Egészen a mai párkánymagasságig fut fel az az átfalazás, mely a gótikus ablakok magasságát - legalább a felső áthidalásét, de lehet, hogy a mérművekét - jelzi. A boltozat lebontásával egyidőben a gótikus ablakokat oly módon alakították át, hogy a felső záradékból kivették a mérműveket, kivésték a könyöklőket, a könyöklők magasságát nyolc téglasorral alacsonyabban képezték ki, s ennek megfelelően befalazták a nyílás felső részét, megtartva a csúcsíves ablakformát. Az ablakkávákban csupán a függőleges szárkövek elvésett profilú darabjai maradtak meg, melyek alsó részén megfigyelhetők a kiszedett könyöklők levésésének nyoma. Az ablakok lesüllyesztésével egyidőben a támpilléreket is visszabontották; lefaragásuk nyoma a mai párkány magasságáig követhető. A szentélybelső északi falán, a sekrestyeajtótól keletre tártuk fel a két kőből faragott gótikus szentségtartó fülkét. A pastoforium nyílása szamárhátíves lezárású.